A DUE két létrehozója, Balázs Géza és Szayly József 1997-ben Ifjúsági Sajtódíjat alapított, amelyet évente egy diákújságíró kaphat meg. A díjat 1998-ban Györe Balázs, 1999-ben Gyetvai Alexandra, 2001-ben Prusinszki István, 2002-ben Takács András, 2003-ban Iván Anita, 2004-ben Égő Áron, 2005-ben Kóczán Bálint, idén pedig Mohai Szilvia nyerte el.

A díjra idén is február 15-ig lehetett jelentkezni életrajzzal, pályamunkákkal, illetve mások is jelölhettek fiatal, tehetséges újságírót a kuratórium figyelmébe. A pályamunkákat, ajánlásokat Balázs Géza és Szayly József közösen nézték át és értékelték. Mindketten egyetértettek abban, hogy 2008-ban a HírExtra újságírója vihesse haza az oklevelet és a jutalmat.



Szilvia elsősorban az ELTE bölcsészkarának újságjában és különböző honlapokon végzett újságírói teljesítményéért, különös tekintettel művelődéstörténeti, nyelvi írásaira kapta az elismerést. „Témaválasztása nagyon érdekes és színes, fogalmazása kifinomult, gazdag tapasztalattal rendelkezik, ezt cikkei is alátámasztják. Tavalyi pályázati anyagait az ideivel összevetve nagy fejlődést figyelhettünk meg” - fogalmazott Balázs Géza, a DUE egyik alelnöke.

A pályadíjat - a pénzjutalommal együtt - a március 15-i, a MÚOSZ-székházban megrendezett sajtónapon Dr. Tomszer Miklós, a DUE alapító elnöke adta át.

Szilvivel, annak ellenére, hogy a szerkesztőségben csupán pár méterre ülünk egymástól, nem volt egyszerű időpontot egyeztetni interjúkészítés ügyében. Hiába, a sok munka. Szakmai díj ide vagy oda, főszerkesztőnk nem tűri a lazsálást.

Gyerekkorukban sokan tanárnak, orvosnak, színésznőnek készülnek. Te mindig újságíró akartál lenni?

Orvos én is szerettem volna lenni egy időben, de az írás volt az első, ami bekerült az életembe. Apukám tanított meg írni ötéves koromban. Emlékszem, még óvodába jártam, de már írtam egy mesét. Persze, akkor még nem gondoltam arra, hogy újságíró lesz belőlem. Kisgyerekkoromban is írtam verseket, novellákat, de még egy saját „újságot” is készítettem. Lapokat fűztem össze, és vidéki nagyszüleimnél nyaralva a falusi életről írtam „cikkeket”, képzeletbeli interjúkat. Valójában mindig tudtam, hogy írással szeretnék foglalkozni, bár volt egy rövid kitérő. Nagyon érdekelt a biológia, így az orvosi szakma is komolyan megfordult a fejemben, de aztán csak visszatértem az íráshoz. Láttam, hogy az írás szépirodalmi vonulatából nem lehet megélni, így egyenes út vezetett az újságíráshoz.

Régebben is nyertél már valamilyen díjat?

Igen, többet is, de ilyen rangosat még soha. Mindig is imádtam ezeket a kihívásokat. Állandóan pályáztam már az iskolában is, legyen az helyesírási vagy versíró verseny.

A felsőfokú tanulmányaidat is már az újságírás határozta meg?

Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészkarára jártam, magyar szakra. Amikor jelentkeztem, a kommunikáció még B szakként indult, és úgy terveztem, hogy felveszem a magyar mellé. Később azonban felvételihez kötötték. Emlékeim szerint akkoriban kezdődött ez a „média-láz”: mindenki kommunikáció szakra jelentkezett, tehetségtől és elkötelezettségtől függetlenül. Nekem ez el is vette a kedvemet az egésztől. Inkább írtam egy levelet a Nők Lapja egyik újságírójának, hogy ő mit javasolna, mit tegyek ebben a helyzetben. A válasz tőle is az volt, hogy ne média szakra menjek, hanem tanuljak valami olyat, amit szeretek. Az írással úgyis tudok amellett is foglalkozni.

Gondolom az ELTE évei alatt az egyetemi lap tárt karokkal fogadott.

Ez érdekesen kezdődött. A lap akkori főszerkesztője elhívott színházba, és közölte, hogy szeretné, ha írnék a darabról egy cikket. Megijedtem, mert azelőtt még sosem írtam „igazi” cikket. Szerencsére jól sikerült, és így elkezdtem oda írogatni. Közben folyamatosan küldözgettem különböző lapoknak írásokat, és a Pesti Esttől visszajeleztek, hogy tetszik nekik, amit csinálok, tegyünk egy próbát. Ez annyira jól sikerült, hogy két és fél éve külsős munkatársként náluk dolgozom. Közben pár hónapig voltam a Hírnöknél és a Zassa Cafe Online Magazinnál, majd szintén külsősként a Független Hírügynökségnél is. Az ottani munka inkább fordításból állt, amit bár szívesen csináltam, azért jobban szeretem a saját ötleteimet megvalósítani. Szerencsére erre a HírExtránál minden lehetőségem megvan.

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy te nyerted ez Ifjúsági Sajtódíjat?

Nagyon meglepődtem. Egy ideig nyomon szoktam követni, ha valamire pályázok, főleg az eredményhirdetés környékén. Most teljesen kiment a fejemből. Tavaly is pályáztam, de akkor végül nem osztották ki a díjat. Viszont emlékeztek rám, és jó volt hallani, hogy látják a fejlődést a munkáimon. Nagyon örültem, mert ez az első komoly díjam, és úgy látom, hogy ez a saját korosztályomban tényleg komoly elismerésnek számít.

Nem kaptál azóta állásajánlatokat, nem kezdtek el megrohamozni a különböző szerkesztőségek?

Nem, bár még csak pár nap telt el a díjátadó óta.

Milyen témákban érzed igazán otthon magad?

A nyelvtudomány, az orvostudomány, a jog közel áll hozzám. Az egyik ok, amiért szeretem az írást, és szerintem nekem való, hogy nagyon széles az érdeklődési köröm, írni pedig bármiről lehet. Egy témába nem tudnám beszorítani magam, mert biztos, hogy megunnám.

Mit jelent számodra az írás?

Az, hogy írhatok, az állandóságot képviseli az életemben; az pedig, hogy bármiről írhatok, a változatosságot. Magát az írást, a fogalmazást, a mondatok összerakását szeretem. Egy adott témáról mindenki másképp írna, így, amit megírok, abban én is benne vagyok. Mindig is olyasvalamit szerettem volna csinálni, amit csak én tudok - nem azért mert, mert olyan nagy dolog, hanem, mert egyéni. Szerintem minden írás egyedi.

El tudnád magad képzelni más szakmában?

Szívesen lennék kutató, biológus, de a vegyészet is érdekel. Mindenképp valami természettudományos dolog jöhetne szóba. Amikor ilyesmiről írok, mindig az jut az eszembe, hogy ott is jól érezném magam.

Továbbra is keresgélni fogod a pályázati lehetőségeket?

Igen, ebben biztos vagyok. Most is vannak még függőben, illetve egy újabb díjkiosztó előtt állok, ahol harmadik helyezést értem el.

Gratulálok ahhoz is. Megtudhatjuk, hogy az mi volt?

Egy kriminovella-pályázat, az Ügyészek Országos Egyesülete írta ki, és az Ügyészek Lapjában fog megjelenni az írásom, amit beküldtem.

Családod, hozzátartozóid szokták olvasni az írásaidat?

Eleinte, amikor még nem írtam ennyit, rendszeresen összegyűjtöttem nekik, és elolvasták. Amióta a HírExtránál dolgozom, megszaporodtak az írásaim, és ezt már nehezebben tudják követni. A szüleim reál pályán dolgoznak, így kevésbé látnak bele ebbe a szakmába, de érzem, hogy nagyon büszkék rám.