A spanyol költő, drámaíró Federico García Lorca verseiből összeállított műsorban szerepel többek között A spanyol csendőrök románca, a Torreádorsirató, a Sugarak, A fekete íjászok, a Keresztút, a Jaj !, a Döbbenet, a Tánc (Carmen táncol ), az Út, A lovasember dala, valamint a Gitár című vers.
"30 éve vagyok előadóművész, s a szolgálat, az irodalom szolgálata, a kultúrák megmutatásának feladata, a tanítás a dolgom. Az értékek őrzése és felmutatása a feladatom: nemre, fajra, országhatárokra való tekintet nélkül" - hangsúlyozta Havas Judit.
Hozzátette: számos Lorca-estet tartott már, az Egyetemi Színpadon, Budapesten és vidéken könyvtárakban, a Spinozában. Mindig ünnep számára a "Lorcával való találkozás". Nagy László költőnek - Lorca egyik magyar fordítójának - dedikációját, amelyet szívvel rajzolt körbe, minden előadás előtt megnézi - mondta az előadóművész.
Arra a kérdésre, hogy mit üzen, mit ad Lorca a ma emberének, Havas Judit azt felelte: az érzést, a képességet az érezni tudáshoz, a képességet a bénító közöny ellen. "Lorcát mondani mindig nagy viadal, és nagy felelősség, pontosnak kell lenni, s fenségesnek is, mert a torreádorok fenségesek, s esendőnek is, mert az ember esendő: a magányával, a sikolyával" - vélekedett Havas Judit.
Federico García Lorca (1898-1936) spanyol költő, drámaíró. Az 1928-as Cigányrománcok nagy sikere után az USA-ba és Kubába utazott (1929-30). Hazatérve színtársulatot szervezett ( La Barraca”) amellyel a vidéket járta, és főleg spanyol klasszikusokat mutatott be. 1934-ben nagy versben búcsúztatta Ignacio Sanchez Mejías barátját, a torreádort, akit a bika ölt meg. Főbb művei: Andalúz dalok (1931), Cigányrománcok (1928), Siratóének Ignacio Sánchez Mejias torreádor fölött (1935), Yerma (1935), Bernarda Alba háza (1936).
García Lorca költeményeit Weöres Sándor, Jékely Zoltán Nemes Nagy Ágnes, Nagy László fordította magyarra. A Vérnászt 1964-ben Szokolay Sándor zenésítette meg.
