A Cardiovascular Disease and Epidemiology témakörben tartotta meg előadását Lori Mosca, aki arról beszélt, hogy megvizsgáltak csaknem félezer családtagot, vagy olyan ápolót, ápolónőt, aki súlyos szívbetegségben szenvedő személyt igyekezett otthonában, folyamatosan, megfelelően ellátni.
A szív- és érrendszeri betegségek jól ismert kockázati tényezői között van a nagy pszichés terhelés, a stressz, ami az ilyenfajta munkával együtt jár és meglepetésre az a másik rizikófaktor, hogy ezek az ápolók szívvédelmi szempontból kedvezőtlen étkezést folytattak, egészségtelenül táplálkoztak.
A vizsgált személyeknek pontosan a fele nem a szívbeteg közvetlen családtagja volt, hanem ápolással foglalkozó hivatásos vagy alkalmi beteggondozó. Ezeknek 39 százaléka legtöbbször ezt a munkát végezte, 11 százalék csak időnként vállalt ilyen tevékenységet. Az ápolók 63 százaléka volt nő, általában ötven évesnél idősebbek voltak és nem magasan iskolázottak.
Mosca és munkatársai véletlenszerű kiválasztással kerestek olyan, szívbetegeket ápoló személyeket, akiknek egyik csoportja részletes tájékoztatást kapott a szívvédő étkezésről és ettől kezdve csak korlátozott mértékben fogyasztott telített zsírokat és koleszterint. A kutatók ezt azért tették, mert úgy látták: nemcsak a betegek igényelnek segítséget, hanem ápolóik is.
Hat héttel később az ápolószemélyzet a korábbi 53 százalékhoz képest már 79 százalékban felelt meg a szívbetegségek megelőzése szempontjából egészséges táplálkozásnak. Mosca hangsúlyozta, hogy a szívbetegek esetleges kórházba kerülésének idején igen fontos volna, hogy akkor az őket gondozó, ápoló családtagokat, nővéreket is megvizsgálják, segítsék abban, hogy a beteg hazatérése után maguk is egészségesebben tudják ellátni a beteget.
