Kálmán Erika a határfelületeket vizsgálja, kutatásai azok módosítására irányulnak. "A korróziós folyamatok nagy része a felületen játszódik le. Ennek egyik leghétköznapibb példája a vas rozsdásodása. Ezt, és a hasonló jelenségeket is befolyásolni lehet a felület megfelelő módosításával" - magyarázta Kálmán Erika.
Nanotechnológiai módszerek segítségével környezetbarát korrózióvédelmi technológiákat fejlesztett ki munkatársaival. Megfelelő felületmódosítással öntisztító, önfertőtlenítő vagy karcálló, úgynevezett intelligens felületeket állítottak elő. Az emberi hajszál vastagságánál milliószor kisebb mérettartományban módosítják az anyag felületét, változtatják meg tulajdonságait.
A nanoszerkezetű bevonatok egyik alkalmazása az "öntisztító" ablaküveg, az üvegfelület megfelelő módosításával alakítható ki az öntisztító hatás. "Új nanocső-polimer kompozit anyag fejlesztésében veszünk részt egy európai konzorcium tagjaként, a kutatás várható eredménye egy új, antisztatikus polimer elektronikus eszközök csomagolásához" - mondta Kálmán Erika. Még jelentősebb felhasználási terület lehet a célzott gyógyszerbevitel, amelynek fejlesztési munkáit most kezdik egy hazai konzorcium tagjaként. "Munkatársaimmal jelenleg nanotechnológiai módszerekkel mágneses nanorészecskéket állítunk elő, amelyekkel várhatóan a rákgyógyászatban alkalmazható helyi hipertermia megvalósítható lesz" - tette hozzá Kálmán.
A nanocsövek felületmódosításával elért eredményeik alapján további alkalmazási lehetőségek nyílnak, például a széntartalmú szívbillentyűk felületmódosítása, új bioszenzorok kialakítása.
"Nagyon fontosnak tartom a kutatási csoportmunkában a fiatal kutatók, PhD-hallgatók minél intenzívebb bevonását" - hangsúlyozta az igazgató.
Kálmán Erika elmondta, hogy mindig is szórakozásnak tartotta a kutatómunkát. Szabadidejét a természetben, különösen vízparton szereti tölteni.
Kálmán Erika Budapesten született 1942-ben. A Drezdai Műszaki Egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát 1967-ben, majd 1970-ig ugyanitt a Fizikai Kémiai és Elektrokémiai tanszékén aspiráns. 1971-től az MTA Kémiai Szerkezet Kutatási Laboratórium, Központi Kémiai Kutatóintézet tudományos munkatársa. 1999 és 2006 között a Bay Zoltán Anyagtudományi és Technológiai Intézet igazgatója, 2007-től az MTA Kémiai Kutatóközpont Felületkémiai és Katalízis Intézet igazgatója. Eközben 1995-től 2006-ig a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóközpont, Felületmódosítás és Nanoszerkezetek Osztályának vezetője, 1995-től egyetemi magántanár a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kémiai Technológia tanszékén.
Az MTA Anyagtudományi és Technológiai Komplex Bizottság tagja, a műszaki anyagtudományi és szilikátkémiai munkabizottság elnöke, az elektrokémiai munkabizottság tagja. A Magyar Korróziós Szövetség alapító főtitkára.
2000-től a Felsőoktatási és Tudományos Tanács tagja. A kémiai tudomány doktora (1995), Jedlik Ányos-díjas (2005), Gábor Dénes-díjas (2007), Széchenyi-díjas (2008). 31 szabadalom, 15 könyv és könyvfejezet szerzője.
