A kapacitáshiány nagy probléma: Magyarországon az állatorvos főállása mellett látja el ezt a feladatot - Szlovéniában például külön erre alkalmaznak embereket. Mi kezdeményeztük tavaly decemberben egy hatósági kerekasztal-megbeszélés keretében, hogy a húsvéti csúcsidőszakban fokozottabb legyen az ellenőrzés; ezt az országos állatvédelmi főfelügyelő idén továbbfejlesztve be is vezette: ebben a két hétben gyakrabban, minden nap kimegy a hatóság négy órára ellenőrizni. A múlt héten ez már el is kezdődött, az ellenőrzés reggel nyolctól déli tizenkettőig tart; pont abban az időszakban, amikor kevesebb állatszállító autó jár az utakon, hiszen a legtöbb délután kettő és az éjjeli órák között közlekedik. Romániában például elkezdik bepakolni a lovakat egy telepen, néhány óra alatt megtöltik a kamiont, a szállítmány délben indul el Aradról, és délután kettő körül ér el Magyarországra. Tavaly a heti két órás ellenőrzések mindig kettő óra után voltak. Rendkívül előnyös, hogy ilyenkor húsvét előtt gyakoribbak az ellenőrzések. Azonban nagyon hasznos lenne, ha a hatóság meg tudná oldani, hogy ne csak ebben az időszakban, hanem egész évben sűrűbben ellenőrizzék a szállítmányokat. 

Mi lehet az oka annak, hogy az emberek ennyire felelőtlenül állnak hozzá ehhez a témához? Hiszen a megfelelő szállítás nem csak az állatok, hanem a mi érdekünk is: a rossz bánásmód miatt az állatok megbetegedhetnek, és a betegséget nekünk is átadhatják, amikor megesszük őket. Miért van, hogy nem csak az ő érdeküket, de látszólag még a sajátunkat sem tartjuk szem előtt?

Az a probléma, hogy a sofőrök egyáltalán nem érzékenyek erre a témára. Ezt úgy próbálja orvosolni az új jogszabály, hogy kötelezővé tette az állatszállítással foglalkozók állatvédelmi képzésen való részvételét, amit egy dokumentummal kell igazolniuk. Ezeken a képzéseken a járványveszélyre is felhívják a figyelmet, valamint elmagyarázzák nekik, miért rossz az az állatnak, ha két órán keresztül a tűző napon hagyják, míg ők megállnak pihenni. Ez egy nagyon hasznos lépés, de úgy érzem, hogy kevés. Indult egy nemzetközi kampány is februárban, amelyben Magyarország is részt vesz; ennek a célja, hogy az állatokból készülő hústermékek eredetét helyesen tüntessék fel rajtuk. Ugyanis, ma a legtöbb szállítmány Olaszországba megy, és az oda érkező magyar, illetve román bárányok olasz termékként kerülnek a boltok polcaira. A kampány tehát fogyasztóvédelmi szempontokat helyez a középpontba: fontos, hogy az emberek tudják, hogy épp olasz, magyar vagy román húst vesznek-e. Hiszen, nem tudhatják, hogy milyen tartásból származik az állat, hogy bántak vele a tenyésztők: a címkézéssel némileg lehetne orvosolni a problémát. Fontos, hogy legyen egy ellenőrző szervezet, mely megnézi, honnan származik a hús, és mindig ennek megfelelően kellene felcímkézni az árut, nem pedig a feldolgozás helyét feltüntetni rajta.

Melyik alternatívában rejlenek nagyobb lehetőségek? Az állatszállítás feltételeinek szigorítását, vagy a legközelebbi vágóhídon való feldolgozás megvalósítását, majd a már kész hústermék szállítását lehet könnyebben elérni?

Mindkettő célunk, de más-más a megvalósulásuk időtartama. A hosszú távú célunk az, hogy a nagyobb távolságokra való élőállat-szállítás szűnjön meg - ez a Fauna Egyesület 2000 óta folyó kampányának fő célkitűzése. Azt szeretnénk elérni, hogy legfeljebb nyolc órát utazzon az állat élve, a vágóhídra érve pedig vágják le, és a húst szállítsák tovább hűtőkamionokkal. Azonban, ez rövidtávon nem reális cél, mert a 2007-ben életbe lépett EU-jogszabályt 2013-ig nem lehet módosítani. Ezért az addig tartó időszakban arra fektetjük a hangsúlyt, hogy a jogszabály betartását fokozottabban ellenőrizzék a hatóságok, és legyenek szigorúbbak a bírságolást illetően.