Két gondolat is foglalkoztat engem az utóbbi hetekben az ismét előtérbe került Magyar Gárda kapcsán. Egyrészt amennyiben bármilyen bevezetés előtt álló, hatalmas marketinget igénylő termék tulajdonosa lennék, minden bizonnyal azonnal megpróbálnék valamilyen szponzori viszonyt létesíteni velük. Nem azért, mert annyira egyetértek célkitűzéseikkel, bár az is igaz, hogy a szándékaik valójában mik, az a mai napig vita tárgyát képezi. Mert esetleg a magyar kulturális értékek megőrzésére irányuló törekvésekkel maximálisan tudnék azonosulni. Azért szeretnék velük üzleti kapcsolatba kerülni, mert ma a Magyar Gárdánál jobb hirdetési felületet keresve sem lehet találni Magyarországon. Nevükre mindenki felkapja a fejét: elolvas, meghallgat, vagy megnéz mindenféle velük kapcsolatos anyagot. Szóval bármilyen marketinges kérhetne tőlük menedzselési tanácsokat. Hogy nem túl pozitív a róluk kialakult kép? Emlékezzünk csak a sokak által Gábor Zsazsától eredeztetett gondolatra, hogy mindegy, hogy mit mondanak, csak beszéljenek/írjanak róla! Szóval lehetne dezodor, baseball-sapka, esőkabát, és bármilyen termék reklámfelülete a Gárda. Persze csak a magyarság értékeinek megőrzésével.
Ez csak az előzetes és félirónikus, nem kifejezetten a konkrét ügyhöz kapcsolódó kérdéskör, a másik ennél jóval erősebben gyakorlati jellegű. A magyar belpolitikai helyzetet már hosszú évek óta követem figyelemmel és ebben az ügyben is megjelent az engem legjobban bosszantó magyar kórisme. Eszerint amikor bármilyen, a társadalom szempontjából fontos ügy foglalkoztatja a közvéleményt, állandóan leragadunk a mellékvágányokon. A körítés sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint maga a tartalom. Nem állítanám, hogyha valóban sérült a nyilvánosság alkotmányos elve a március 12-ei tárgyaláson, akkor azzal nem kéne érdemben foglalkozni. De tény, hogy a szerdai események tükrében századrangú volt a per maga, és hogy mi történt a tárgyalóteremben. A figyelem az ajtóig jutott, és a folyosóra, illetve a bíróság előtt felsorakozókra korlátozódott.
Fiala János csütörtök reggeli beszélgetése Gatter Lászlóval, a Fővárosi Bíróság elnökével több szempontból is érdekes volt. Egyrészt furcsa volt hallani az ő szemszögéből, hogy mi történt azon a bizonyos napon, mert sok ponton eltért a sajtóban megjelent információktól. Legfőképpen a beengedéssel kapcsolatos hercehurcát láthattuk másképpen. Mint ismeretes a híradások arról szóltak, hogy egy idő után - mikor a tárgyalóterem már megtelt – az ajtóban álló, vélhetően gárda szimpatizánsok döntöttek arról, hogy ki mehet be. Gatter László ezt cáfolta, véleménye szerint az érkezési sorrend döntött. Mivel személyesen nem voltam jelen, nem is tudom megmondani, hogy melyik állítás mögött áll az igazság. Mindenesetre Gatter László annyit hozzátett, hogy a május 19-ei következő tárgyalásra változtatásokat terveznek. Levonják a megfelelő következtetéseket, de nem tervezik, hogy más terembe költöztetnék az eljárást.
Másik, az ügyhöz kapcsolható mellékszál a folyosón történt. A Magyar Gárda tagjai és/vagy szimpatizánsai keveredtek összetűzésbe az Országos Cigány Önkormányzat képviselőivel. Szerencsére mielőtt komolyabb incidenssé fajult volna ez a „találkozás”, a rendőrség közbelépett. Hogy tovább fonjam a szálakat, még ennek a történetnek is lett egy mellékszála: Szebeni László szerencsétlen nyilatkozata. Idézem: "Megérkezett sajnálatos módon egy, a Magyar Gárda céljaival ellentétes célokat képviselő csoport is, és ebből alakult ki egyfajta vita, amelynek az eredménye az volt, hogy a rendőrséget igénybe kellett vegye saját biztonsági őrségünk, hogy nehogy véletlenül valamiféle további probléma keveredjen ki a dologból" Hogy miért lett ebből a mondatból probléma? A sajnálatos szó zavarta meg az embereket. Nem tisztem a Fővárosi Bíróság elnökhelyettesét megvédeni, azonban azzal mindenki egyetért, hogy élőszóban gyakran hangozhatnak el szerencsétlen, félreérthető mondatok. Rossz az, aki rosszra gondol. A harmadik érdekes információt nem tudnám hosszasan magyarázni. Azonban engem meglepett, hogy a bíró(nő), akihez eredetileg tartozott volna az ügy, személyes okokra hivatkozva átadta.
És végül, érdekelne még bárkit az, hogy mi történt a tárgyalóteremben? Hiszen erről szinte semmit nem hallhattunk múlt hét szerda óta. A Magyar Gárda feloszlatásának indítványozásának közvetlen előzménye a tatárszentgyörgyi „szereplésük” volt. Azonban az Ügyészség indoklásában kitér az egyesület működésére általánosságban is, eszerint „nem hagyományőrző, hanem működése a cigány népcsoport szabadságának és jogainak olyan fokú sérelmével jár, amely indokolja a feloszlatást”.
Gaudi-Nagy Tamás szerint ott tévednek, hogy "a mozgalom és az egyesület nem választható szét, és hogy a tatárszentgyörgyi rendezvény az egyesület rendezvénye volt". Hozzátette, hogy a " rendezvényen felszólalók éltek a demokratikus jogállamban biztosított véleménynyilvánítás szabadságával, véleményt fogalmaztak meg és nyíltsággal szóltak a vidék közbiztonságáról".
Gatter László még annyit elárult a műsorban, hogy akár már a májusi tárgyaláson elképzelhető döntés az ügyben.
Akit nem érdekel a Magyar Gárda inkább a műsor második felére lehet kíváncsi. Fiala beszámolt egy kereskedelmi televizió műsorában tett látogatásáról, és hogy miért távozott „idő előtt” a felvételről.
Akik későn keltek, vagy bármi másért elmulasztották a reggeli műsort, ma éjjel fél tizenkettőtől egy óráig meghallgathatják a Kelj fel Jancsi szerkesztett változatát a Pont FM 88.1-en.
