Az együttes sokféle stílusban alkotott a progresszív rocktól a heavy metalig.
Első lemezük, a Very 'eavy... Very 'umble, amely Amerikában Uriah Heep címmel jelent meg, úttörő volt a heavy metal történetében, a kemény hangzás mégsem nyerte el a korabeli kritika tetszését, s az akkoriban igencsak elkényeztetett közönség sem repítette őket a listák csúcsaira.
A Uriah Heep mindenesetre szívósnak bizonyult, több mint húsz stúdióalbumot és 15 koncertalbumot jelentettek meg az évtizedek során. Salisbury című második lemezükön hallható korai nagy slágerük, a Lady In Black. Ezek mellett legalább két tucat válogatáslemezt őríznek rajongóik, tavaly is több jelent meg.
A nyolcvanas években az Egyesült Államokban és Nagy-Brittaniában is kultuszzenekarrá lettek, de eljutottak a Szovjetunióba (itt készült egyik legjobb koncertlemezük), a Balkán-félsziget országaiba, Skandináviába, Németországba és Japánba, sokfelé stadionokat töltöttek meg.
Az együttes felállása a nyolcvanas évek közepére stabilizálódott és a Bernie Shaw (ének), Mick Box (gitár), Phil Lanzon (billentyűs hangszerek), Trevor Bolder (basszusgitár) és Lee Kerslake (dob) összetételű csapat 1986-tól egészen tavalyig nem változott. Akkor Lee Kerslake egészségügyi problémái miatt kilépett, helyére Russell Gilbrook került, aki többek között Tony Iommival és Van Morrisonnal dolgozott együtt.
A zenekar általában novemberben rendezi meg Londonban a The Magician's Birthday Party-t (ez egyik albumuk címe) - ilyenkor a világ minden tájáról érkeznek Uriah Heep rajongók, és a régi zenekari tagok is csatlakoznak.
