Rendbe teszik az egészségügyet?

Az SZDSZ 2006-os kampányában két kérdésre fektetett nagy hangsúlyt: az egészségügy reformjára és az adócsökkentésre. A népszavazás utáni hangulat mindkettőt megkérdőjelezi. A hatalom gyakorlásán kívül ezután mi értelme lenne a liberálisoknak a koalícióban maradni? Persze egységes MSZP álláspont még nem szól arról, hogy újabb elemet vennének ki a már – kétszer is - elfogadott egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényből, azonban a viharfelhők már gyülekeznek.



Koalíciós adok-kapok

Március 17-én például Gyurcsány Ferenc napirend előtt a parlamentben már utalt arra, hogy „a március 9-ei népszavazással, és annak következményeivel jelentősen csökkent annak a lehetősége, hogy érdemi adócsökkenést lehessen végrehajtani Magyarországon”(forrás: MTI).

Pofon az adócsökkentésnek.

Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője március 18-án "egyéni véleményeként" azt nyilatkozta a stop.hu internetes újságnak, hogy "könnyen lehet", az egészségbiztosítási pénztárakat nemcsak többségi, hanem teljes állami tulajdonban kell tartani (forrás: MTI)

Pofon az egészségügyi reformnak.

Kóka János ezzel szemben szerdán így fogalmazott: „A magántőke bevonása az egészségbiztosítási reform lényege. Ha nincsenek reformok, nincs értelme, hogy az SZDSZ a koalícióban maradjon.” (forrás: MTI)

Pofon az MSZP-nek?

E három nyilatkozat arról tanúskodik, hogy a népszavazás, és főleg eredménye alaposan átrendezte a politikai sakktáblát. Hiába számítottak az igenek győzelmére, úgy tűnik, hogy egyfajta sokkhatásként érte őket a szavazatok száma. Ennek fényében különösen nagy hangsúlyt kap egy esetleges következő népszavazás. Sokan sokszor hasonlították már házassághoz a koalíciós pártok viszonyát.

Nekem most úgy tűnik a két párt, mint a szülők, akik megijednek kamaszkorú gyermeküktől, illetve előre rettegnek a következő heves reakciójától, egy nagyobb vita után. Tegyük fel, hogy a gyerek születésnapja előtt egy héttel kiderül, hogy nem tudják megvenni neki a már hónapok óta ígért biciklit. Apa és anya küzd egymással: apa mindenképpen megvenné a biciklit, mert megígérte, és különben is, majd valami más módon „elveszik” a családi kasszából. Anya viszont inkább adna valami más ajándékot. És egyik sem mer leülni a gyerekkel, és megbeszélni vele, hogy melyik megoldást szeretné igazából.

Hogy jutottak idáig?

Nem volt könnyű szülés maga a törvény sem: a 2006-os választások utáni koalíciós tárgyalások legnehezebb pillanatait az egészségüggyel kapcsolatos kérdések hozták. 2007 tavaszán a reform legfontosabb pontjain még mindig csak a halogatás látszott, haladás helyett. A már meghozott intézkedések népszerűtlensége mellett ez is vezetett Molnár Lajos távozásához. A 2007-es év nyara újabb tárgyalássorozatot hozott, melynek eredményeképpen módosították is a koalíciós szerződést. Kiderült azonban két napon belül, hogy az MSZP frakció korántsem ennyire elkötelezett a szabad demokrata kezdeményezések irányában.

Utoljára a december 17-ei szavazás előtti időszakban rezgett ennyire a léc a két kormánypárt között. Persze akkor is és most is a 2006-os, talán kissé „elkapkodott” megállapodás következménye volt a konfliktus. Nem volt elég részletes és nyílt a vita, a felek nem tisztázták, hogy mit fed pontosan megállapodásuk. Emlékezzünk vissza: decemberben a törvényjavaslatot mindkét oldalról érték támadások: egyesek szerint túl sok, mások szerint túl kevés került bele a liberálisok koncepciójából.

Kétszer igen, aztán mégsem?

Ha az ember nem ért kifejezetten az egészségügyhöz, akkor rendkívül nehéz tárgyilagosan bármit is mondani az újra megkérdőjelezett egészségbiztosítási rendszer létjogosultságáról. Amit mindenki lát, hogy nemcsak itthon okoz problémát az emberek egészségügyi ellátásának megfelelő biztosítása, a világon mindenhol küzdenek egy igazságos és jól működő rendszer kialakításáért és fenntartásáért. Nem túlzás azt állítani, hogy tökéletes rendszer nincs, csak kevésbé tökéletlen. Ezen a ponton túl még azt is leszögezhetjük, hogy a jelenlegi állapotokon mindenféleképpen változtatni kell. A "hogyan" kérdésre viszont már a szélrózsa minden irányába mutatnak a válaszok. Az aktuális vita a magántőke bevonásáról szól. Pontosítok: megint erről szól.

Érdemi kritikát nem fogalmaznék meg a törvénnyel szemben, mert nem is olvastam, és tényleg annyira értek a témához, mint mondjuk az atomfizikához. Viszont az már a józan paraszti ész számára is feldolgozható, hogy ez egy olyan törvény, amit kétszer elfogadott a Parlament. Az SZDSZ és az MSZP képviselőinek a szavazatával. Hogy lehet akkor kérdéses épp az ő számukra, hogy jó-e? Ha nem az, akkor miért szavazták meg kétszer is? Ha az, akkor most miért fújnak visszavonulót?

Nem tudom miért, de Gulyás József (az SZDSZ országgyűlési képviselője) november végi szavai csengenek vissza a fülemben: „A korrekcióra képtelen, a kritika elől menekülő, teszetosza, következetlen kormányok elveszítik a választásokat.”