Hisz még a feljutásban?

Hát nem cserélnék magammal, az biztos. Anélkül, hogy bántani akarnám a szolnokiakat, álmomban sem gondoltam volna, hogy a Ferencváros edzőjeként egyszer egy Szolnok elleni meccsen múlhat a klub és talán az én jövőm is. A feljutás még nem úszott el, de távol került tőlünk, és most már nem a mi kezünkben van a sorsunk. Hiába nyerünk meg minden hátralévő meccset, ha a Szolnok nem hibázik, akkor nem jutunk fel. Nem tehetünk mást, mint mindent megteszünk azért, hogy mindig győzzünk, a többi nem rajtunk múlik. Az elszántsággal vasárnap sem volt baj.

Mi volt akkor a vereség oka?

Az első félidőt odaajándékoztuk az ellenfélnek. Meghatározó, rutinos játékosaim félve léptek pályára, nem bírták elviselni a rájuk nehezedő nyomást, ami számomra teljesen érthetetlen. Bosszantó hibáinkkal mi hoztuk fel az ellenfelet. A második játékrészben a hazaiak szinte át sem jöttek a térfelünkre, igaz, amikor a kapunk közelébe kerültek, rúgattunk velük egy gólt. Hiába dolgoztunk ki rengeteg helyzetet, a szolnoki kapus élete legjobb formájában védett, vagy mi nem tudtunk három méterről betalálni a kapuba. Azt már többször tapasztaltuk, hogy a Fradi ellen a lassú futballista hirtelen felgyorsul, az ügyetlenebb, képzetlenebb játékos olyan trükköket mutat be, melyekről utólag ő sem tudja megmondani, ezeket hogyan csinálta. Többször láttam a Szolnokot, korábbi teljesítményei messze elmaradtak attól, ahogy ellenünk játszott.

A mérkőzés után a ferencvárosi szurkolók egy csoportja a távozását követelte.

Ennek nem tulajdonítok nagyobb jelentőséget, sokat láttam már a futballból, biztos vagyok benne, hogy ez előre tervezett akció volt. Azt azonban mindenkinek tudnia kell, hogy Magyarországon az edzők számára nem adottak a feltételek a normális szakmai munkához, sajnos ez alól a Fradi sem kivétel. Nem normális állapot, hogy a rajt előtt három nappal érkeznek új játékosok a klubhoz és azt várják tőlem, hogy az első tavaszi meccsre építsem be őket a csapatba. A fizetések sem érkeztek mindig pontosan, a felkészülési meccseken pedig három-négy próbajátékost kötelező szerepeltetni, többségükről nem lehet tudni, hogyan kerültek ide, csak azt látni, hogy rendkívül ügyetlenek, viszont elveszik a helyet azok elől, akik tavasszal is nálunk játszanak, és akikkel valamilyen játékrendszert kellene begyakoroltatni.