Hazugság a házasságról

Hazugság 1: Mindenki szerelmes akar lenni

A valóság a házastársi boldogságról csak egy mítosz. A feltétel nélküli szeretet, amit a szülők a kisbabájuk vagy gyerekeik iránt éreznek, nem létezik a házastársak között. Olyan világban élünk, melyben a személyes boldogságunk mindenek felett áll. Amíg gyerekeket nevelünk – különösen ha lányokat – azt hihetjük, hogy a házasság a megoldás az életünk problémáira, vagy, hogy a házasság a kulcsa a boldogságunknak, ezért gyakran figyelmen kívül hagyjuk a házasélet ránk váró nehézségeit, és összeházasodunk partnerünkkel.

A párok általában mélyen megrázva érkeznek a terapeutához: “Nagyon szeretjük egymást. De akkor mégis miért vagyunk annyira boldogtalanok egymással?” A mítoszok azt sugallják, hogy a szerelem elegendő a házastársi boldogsághoz, holott ez koránt sincs így. Bármilyen csodálatos is a szerelem, nem győz le mindent és nem képes megelőzni, vagy megoldani a házastársi gondokat. Ezért, fontos, hogy megértsd a házasság természetét, és folyamatosan dolgozz kapcsolatotokon, mely kemény munkát és szorgalmat igényel majd.

Hazugság 2: Egyfolytában beszélek, a társam azonban nem figyel

Az valóság az, hogy bár úgy érezzük, hogy halálra tépjük a szánkat, valójában igen szegényesen beszélünk. Olyan közegben élünk, ami arra bátorít minket, hogy nyíltan beszéljünk az érzéseinkről, de nem tanít meg arra, hogy különbséget tudjunk tenni a hasznos és a káros érzéseink között. Csak nagyon kevesen tudják, hogy hogyan beszéljenek és hallgassanak hatékonyan. A televíziós beszélgető-műsorok tele vannak szakértőkkel, akik mind azt tanácsolják, hogy legyünk “brutálisan őszinték”, és így partnerünk is tudni fogja, miként érzünk és mire vágyunk igazán.

Az igazság az, hogy a „brutális őszinteség” gyakran inkább durvaságot vált ki, mintsem őszinteséget. A házastársak az őszinteségnek azt a változatát használják, mellyel behódolásra késztetik partnerüket.

Az effajta témájú könyvekben arról olvashatunk, hogy a férfiak és a nők kommunikációjának stílusa mennyire eltér egymástól. Azonban a probléma mélyebb egyszerű stilisztikai különbségeknél. A kommunikációs gondok mögött gyakran értékrendbeli, érdeklődésbeli, vágybeli különbségek húzódnak.

Éppen mikor a házastársak megtanulják, hogy hogyan kommunikáljanak egymással, meglepve tapasztalják, hogy a főbb különbségeiket milyen nehéz megoldani. Szóval, ha egyedül fejleszted beszédkészségedet, az nem megoldás a legtöbb házastársi problémára. Ez csak az első lépés.

Hazugság 3: Az emberek nem változnak

A párok, akik terapeutához mennek, mind változni szeretnének. (Leggyakrabban, amit igazából akarnak a terapeutától az az, hogy változtassák meg a házastársukat, aki szerintük minden gond forrása) Sok ember legbelül mélyen úgy gondolja, hogy nem változtat a házasságuk érdekében, hacsak mind a ketten nem tesznek ennek érdekében lépéseket. Ezek miatt a helytelen és pesszimista hiedelmek miatt hiábavalóak az erőfeszítések a kapcsolat javítására vonatkozólag.

Igazság szerint a legtöbb ember nem hatékony módon próbálja meg megváltoztatni a kapcsolatát, így az eredmények hiányát illetően frusztrálttá válnak, és panaszkodnak, hogy az egész próbálkozás kimenetele eredménytelen, az emberek nem változnak. Sok ember fél a valódi változástól, inkább a vészkijárat felé futnak, mintsem részt vesznek a változás felé vezető kemény munkában. Ha az egyik fél hajthatatlanul ellenáll a változásnak, a másik félre vár, hogy elősegítse azt. Változni mindig képesek vagyunk.

Hazugság 4: Amikor megházasodsz, létrehozod a saját családi értékrendedet

Lehet, hogy távol élsz a szüleidtől és a többi családtagodtól, de most már saját családod van, így a felelősség is nagyobb rajtad, mint eddig bármikor. Amikor férjekké, feleségekké, vagy szülőkké válunk, a példák, melyeket láttunk, és a hátrahagyott konfliktusok, melyeket már megtapasztaltunk a saját családunkban, most újra felbukkanhatnak és átvihetjük a mostani kapcsolatunkba.

A nagyszüleink még közel éltek a szüleikhez (ha nem is ugyanabban a házban), gyakran látták egymást, és nap, mint nap részt vettek egymás életében. A mai rohanó világunkban inkább távolabb élünk a szüleinktől. Paradox módon, a hatásuk mégis nagyobb ránk, mint eddig; habár nincsenek körülöttünk, mégis megpróbálunk annak tudtában élni és cselekedni, amilyen szellemben felneveltek bennünket.

Különösen meglepő lehet, hogy milyen komoly hatással vannak ránk a családjaink, ha tudatosan máshogy próbálunk viselkedni, mint ők. Azok a házastársak, akik nem veszik komolyan egymás családjának értékrendjét, különösen makacs problémákkal találkozhatnak a házasságukban.