"A megfelelő pillanatban érkezni valahova - ez a férfiak legnagyobb feladata, és az, hogy megtanuljanak a szívükkel látni. Olyant is észrevenni, ami nem látható. Így tudják csak érzelmileg felszabadítani a nőket, akik biztonságban, szerelemben tudnak csak igazán kibontakozni." Boldizsár Ildikó mesekutató gondolatai ezek, aki végleg eljegyezte magát a mesékkel. Olyannyira, hogy gyógyításra használja mindazt a bölcsességet, amit a klasszikus vagy a modern írók papírra vetettek, és azt a kincset, ami hajdanán "szájrul-szájra" járt.
A mesék tudós nagyasszonya csaknem negyedszázada kutatja tündérek és boszorkányok titkát, s ered nyomába a szerencsekereső szegénylegényeknek vagy a hercig királyfiaknak, miközben azt is megpróbálja megfejteni, mitől boldogtalan a királylány, és miért oly nagy a harmónia a természetben. Az utóbbi években visszatért a tiszta forráshoz, a gazdag népmesekincshez. Aki hallotta már előadásait, szívesen hallgatná akár hajnalig is lélekfrissítő meseelemzéseit.
- Folyamatosan változtak a mesemondási és -hallgatási szokások. A meséket régebben a férfiak mondták. Nem azért, hogy szórakoztassák a családtagokat, hanem hogy értékeket adjanak át. Azt az egyetemes szellemi kincset, azt a felhalmozott tudás- és bölcseleti anyagot, amely nagy segítségére lehetne az emberiségnek. Vallási és filozófiai rendszerek, a védikus szent iratok és az iszlám tanítása éppúgy fellelhető a mesékben, mint a zsidó és a keresztény kultúra, hiszen a mesék jelentős része arra próbál válaszolni: mi az értelme az életnek, hogy tehetnénk boldogabbá az embereket, a világot. A hős általában egy egyensúlyvesztett állapotot szeretne helyreállítani - magyarázza Boldizsár Ildikó.
- A legkülönfélébb módokon, fordulatos cselekményszövés közepette, egyedül vagy segítők és gonosz cselszövők által kísérve, égi és mágikus elemeket bevonva...
- Valóban sokféle úton juthatunk el idáig, hiszen legalább kétezer mesetípus létezik, és mindegyik hős másként akarja összefoltozni a szétesett világot. Érdekes, hogy a homeopátiás szerek száma is éppen ennyi. Egy homeopata orvossal most azon dolgozunk, hogy a különféle mesetípusokat és az alkati szereket egymásnak megfeleltessük.
- Mi a dolga a férfi főszereplőnek?
- Az ilyen mesék hetven százalékában az, hogy lakhatóvá tegye a földet, megtisztítsa a világot és két véglet között képviselje az egyensúlyt vagy az erőt. Ha ugyanis nő a főszereplő, akkor az a feladat vár rá, hogy a már lakhatóvá tett világban vigyázzon mindenre, mi élő. És ott bujkál a remény is: minden élővé tehető, ami halottnak tűnik. A nőnek viszont olykor némának kell maradnia, féken kell tartania a nyelvét, mivel a meggondolatlanul kimondott szavak átokként teljesülnek. Az átkozódás pedig - tudjuk jól - bűn, és visszahullik ránk.
- Több egyetemen, főiskolán tanít és meseterapeutaként is dolgozik. Mesével gyógyít. Kik fordulnak önhöz?
- A legkülönbözőbb életkorúak. Van közöttük 16 és 62 éves, egészségesek meg rákbetegek is, hogy segítséget kapjanak küzdelmükhöz. A legfiatalabb páciensem számítógépfüggő, és ezzel maga is tisztában van, ezért keresett meg. Szerencsére már jó úton halad. Mint ahogy azon fiatal hölgyek is, akik bármennyire is szerettek volna anyák lenni, elkerülte őket a gyermekáldás. A mese azonban csodákra képes, mivel minden mesében célzott üzenetek bújnak meg. A hat asszony közül hárman már édesanyák. A legfőbb gond az volt náluk, hogy mindig pörögtek, egyik projekt követte a másikat. Nem hagytak időt maguknak, gondolataiknak és a természet törvényeinek. Érdekes módon mind a hatan a Hófehérke című mese azon részletével tudtak leginkább azonosulni, amikor Hófehérke egy üvegkoporsóban fekszik - nem élő és nem halott állapotban. Olykor bizony el kell veszíteni mindent látó képességünket, és el kell fogadni azt az állapotot is, amikor nem én akarom irányítani az életemet. Ezeknek a feleségeknek le kellett csillapítani az életritmusukat ahhoz, hogy méhükben új élet foganjon…
- A mese átalakít életeket, magatartásformákat, alakíthatja a személyiséget. Jobbá tesz. Nem gondolkozott még azon, hogy a politikusokkal is foglalkozzon?
- De, eszembe jutott már, ám eddig még egyik sem fordult hozzám, pedig úgy látom, a parlamenti viták előtt jó lenne tudatosítani velük: az ellenfél nem földbe döngölendő, kiirtandó alak, s az is egyértelmű, hogy a közéletben nemcsak erők, hanem intellektusok is összecsapnak.
- Az utóbbi években igencsak felhígult a mesekönyv-kínálat. Mit tanácsol a szülőknek, nagyszülőknek, hogyan válogassanak, hiszen nemcsak építeni, hanem rombolni is tud egy kétes értékű kötet?
- Megfelelő körültekintéssel, felelősséggel válogassanak! Szakítsanak időt a választáshoz, nézzék meg a művet, olvassanak bele a kötetbe, és úgy döntsenek, ugyanis az igényesebbnél igényesebb meséskönyvek mellett hódít a silányság is! Az azonban bizonyos: az ősi hagyományokon alapuló mesékben nem csalatkoznak. Ezek valóban képessé teszik a boldogságra a megajándékozottat.
- Ki tanítja meg a helyes választásra a szülőket, a pedagógusokat?
- Senki. Míg más országokban egyetemi tanszékek foglalkoznak a gyermekirodalommal, addig nálunk az óvónő- és tanítóképzőkön jó, ha heti 1-2 óra jut erre. Valóban van még tennivaló e téren is. A Csodaceruza folyóiratot javaslom mindenkinek, abból remekül lehet tájékozódni.
