A két Gera és a britek

Gera Zoltán. E név hallatán bizonyára mindenkinek az ötvenszeres válogatott, Angliában légióskodó futballistánk képe "ugrik be", s csak a színház és a film világát jól ismerők gondolnak arra, hogy a név egy remek, bár már koros színművészt is jelölhet.

Pedig Gera Zoltán, a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze ezidén éppen jubilál: 65 esztendeje kezdte a színészpályát, ezzel alighanem csúcstartó valamennyi mai hazai kollégája között. Mégsem tud zavartalan boldogsággal ünnepelni, mert amint ifjabb névrokonáról, úgy róla is elmondható, hogy mostanában bizony "rájár a rúd". A focista Gera többet ül angol klubja kispadján, mint amennyi időt a zöld gyepen tölthet, s egy ideje a színész sem játszhat.

- Két hónapig feküdtem a kórházban tüdőgyulladással, nemrég pedig megcsúsztam a buszon való leszálláskor, nem tudok azóta lábra állni - panaszolja, s hozzáteszi, hogy most nem a legjobb érzés Gera Zoltánnak lenni.

- És egyébként? Ha tudjuk is, hogy Magyarországon egy sikeres labdarúgó népszerűségével a legkitűnőbb művész sem versenghet, azért biztosan jut Önnek is a dicsfényből...

- Azt kell mondanom, hogy sajnos. Benne vagyok a telefonkönyvben, de nincs odaírva a nevem mellé, hogy színész. Ezért aztán gyakran felhívnak, gratulálnak, hogy milyen szép gólokat rúgtam. Kapok ajánlatokat telefonon és levélben is, szép lányoktól. Ha tudnák, hogy egy kiérdemesült, nyolcvanöt éves színész kapja meg a csábító sorokat és fotókat!

- Egyébként szereti a focit?

- Restellem, de nem rajongok érte. Soha nem jártam meccsre, még televízión sem nézem meg a közvetítéseket. Természetesen örülök, ha hallok magyar sikerekről, de ez már nagyon régen volt. Még az Aranycsapat idején.

- Mi az, ami igazán érdekli?

- Szerencsémre még mindig akad ilyen bőven. Behatóan foglalkozom a távol-keleti kultúrával, a buddhizmussal, az asztrológiával és más okkult tudományokkal. Anyanyelvi szinten beszélek és olvasok angolul, németül, franciául.

Bármilyen hihetetlenül hangzik, az angol nyelvtudásából egy időben komoly hátránya származott. Íme, Gera, a színész története:

- Több, mint négy évtizeddel ezelőtt esett meg velem, hogy egy Angliába írt levelem miatt, izgatás vádjával tíz hónapra lecsuktak. Lám, a brit kapcsolattal nekem nem volt olyan szerencsém, mint mai névrokonomnak!
- Mivel tudott izgatni egy levélben?
- A londoni British League kiírt egy nemzetközi Shakespeare-pályázatot, amelynek fődíja egy kéthetes londoni színészkurzuson való részvétel lehetősége volt. A zsűri érdemes találta a pályázatomat díjazásra, amely a londoni meghívás volt. De hiába örültem, akkori társulatom, a Vígszínház vezetősége nem javasolta kiutazási engedélyemet. Arra hivatkoztak, hogy két darabban is folyamatosan játszom, nem tudnak helyettesíteni. Pedig, ha akartak volna Kis szerepekről volt szó, amelyeket bárki könnyen át tudott volna venni. De hát az irigység nagy úr! Mérgemben és elkeseredésemben megírtam az angoloknak, hogy nem tudok eleget tenni a meghívásuknak, mert a kommunisták nem engednek ki.
- Hogyan reagáltak az angolok ?
- Sehogyan! Meg sem kapták a levelemet.
- Ez, hogy történhetett meg?
- Egyszerű a válasz: akkor ezerkilencszáz-hatvannégyet írtunk, s akivel ilyesmi megesett, az cseppet sem csodálkozott, inkább félt, hogy mi lesz a dolog következménye. Én voltam a hibás: naiv módon nem gondoltam arra, hogy a belügyesek felbontják és elolvassák a levelemet Persze, hogy jött a felelősségre vonás! Meg a kérdések: milyen kapcsolatban állok a kapitalista Nyugattal? Figyelembe sem vették a védekezésemet. Ezután gyorsan jött a bírósági ítélet: tíz hónap börtön, az államrend elleni izgatásért.
- Mit csinálhatottt egy színész a rácsok mögött?
- Így utólag azt kell mondanom, hogy elég jól jöttem ki az ügyből. A börtönben többnyire angol fordításokat bíztak rám, így mire kijöttem, már szépen tökéletesedett a nyelvismeretem.
- A későbbi színészi pályafutását mennyire árnyékolta be ez a tény?
- A "rovott múltamat" jó ideig hurcoltam magammal. Nem kaptam színházi szerződéseket. Aztán a rendszerváltás után rehabilitáltak. A régi ítéletet megsemmisítették és havi ezerhatszáz forintos életjáradékkal kárpótoltak. Ha ez kárpótlás...