A magvak annak ellenére maradtak a talajban, hogy időközben jelentős erőfeszítéseket tettek eltávolításukra. A génmódosítás ellenzői ezzel bizonyítva látják feltételezésüket, miszerint az egyszer kibocsátott génmódosított szervezeteket (GMO-kat) lehetetlen megfékezni.
A Lundi Egyetem kutatói Tina D'Hertefeldt vezetésével vizsgálódtak az egykori kísérleti parcella területén, ahová a vadontermő növényekhez hasonló módon gyorsan szárbaszökkenő repcefajt telepítették. Eredményeiket a Biology Letters című szakfolyóiratban közölték.
A tíz évvel korábbi kísérlet végeztével a gyomirtószernek ellenálló repce helyét beszórták olyan vegyszerrel, amelynek el kellett volna pusztítana a talajban maradt magvakat. Majd két éven át szakemberek kutattak a növény után, és a megtalált példányokat kiirtották. Ez sokkal nagyobb erőfeszítés, mint amit egy gazdálkodó valaha is elvégez a földjén. Ennek ellenére tíz év elteltével most mégis túlélő magvakra akadtak a repcemezőn.
Az évtizedes kísérletben nem módosított növényeket is vizsgáltak, ezekből szintén találtak most a talajban a kutatók.
"Nem mondanám, hogy a transzgénikus változat túlélése jobb" - mondta D'Hertefeldt. "Egyszerűen az olajrepce szívós növény."
Szakértők szerint ez azt jelenti, hogy azoknak a gazdáknak, akik a génmódosított repcéről vissza akarnak állni hagyományosra, jó pár évet kell várniuk.
A repce ma a világon a negyedik legelterjedtebb génmódosított növény a szója, a kukorica és a gyapot után. Egy mezőgazdasági szervezet szerint több mint egymillió négyzetkilométeren termesztenek genetikailag megváltoztatott teményeket. A teljes termőterületből Európa mindössze 0,1 százalékkal részesedik egyetlen transzgénikus kukoricaváltozattal.
