Új fejezetet nyitottak a magyar zenetörténetben

Ezerkilencszáz-huszonhárom április ötödikén új fejezet nyílt a magyar zenetörténetben, amikor a Székesfővárosi Zenekar, a főváros és a kerületek tisztségviselőiből, műkedvelőkből álló társulat Bor Dezső alapító karnagy vezényletével első koncertjét adta. Hét évvel később a többnyire mozizenélésből élő, munkanélküli, zeneakadémiát végzett profi muzsikusok megalakították a Budapesti Hangversenyzenekart. A két együttes 1939-ben egyesült, és elmondhatták, hogy Toscanini és Furtwa:ngler kivételével a kor összes jelentős karmestere vezényelte őket. Ez a zenekar búcsúzott el az emigrációba induló Bartók Bélától és Pásztory Dittától a Zeneakadémián, Ferencsik János vezényletével - idézi föl a kezdeti évtizedeket Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főigazgatója.

A Munkanaplóban, amelyet 1964-ig vezettek a zenekari titkárok, azt olvashatjuk, hogy 1945. februárjában, amikor Budán még dörögtek az ágyúk, a Városi (Erkel) Színházban már Csajkovszkijt és Beethovent játszottak. Levágott ujjú kesztyűkben, mert fűtetlen volt a színház. Az évek óta a Goldmark-terembe "száműzött" Somogyi László vezényelte az együttest. 1948-ban különleges hangversenyre került sor. Egy Amerikából jött, teljesen névtelen ifjú zongorista vezényelte az együttest. A szünetben mindenki a telefonokhoz rohant, és a második részre már zsúfolásig megtelt a Zeneakadémia. A tomboló diákok a vállukon akarták a Royal Szállóba vinni a vendéget, aki azonban már megbeszélte a koncertmesterrel, Tátrai Vilmossal, hogy a közeli Fészek Klubba mennek vacsorázni. Hajnali négyig zenéltek és iddogáltak. Az ifjú vendég a később világszerte hihetetlenül népszerűvé vált karmester, Leonard Bernstein volt.

Az Országos Filharmóniát 1952-ben alakították meg. Tátrai Vilmos koncertmester, a zenekar kulcsfigurája a fiatal zenetudóssal, Ujfalussy Józseffel csakhamar már arról tanácskozott, hogyan lehetne a zenekar helyzetén javítani. Az Operaházban épp feszültté vált a viszony Tóth Aladár igazgató és Ferencsik János között. Tátrai "lobbizásának" eredményeképp létrehozták a Magyar Állami Hangversenyzenekart, az ÁHZ-t, Ferencsik művészeti vezetésével.

Ferencsik halála után tíz évig a Magyar Televízió első nemzetközi karmesterversenyének győztese, Kobajasi Kenicsiro állt az együttes élén.

- A kilencvenes évek közepén elkezdődött egy nagyon fájdalmas küzdelem, aminek eredményeképpen 1998-tól ismét önálló a zenekar, a hozzá csatlakozott énekkarral. Megörököltük a Filharmónia kottatárát, büszkén gondozzuk a már 13 ezer művet számláló szervezeti egységet, amelyet éppen most kezdtünk el digitalizálni - emlékezik a főigazgató.

1997-től Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikus Zenekar zene-, később főzeneigazgatója.
- Ő hihetetlen maximalizmussal fogott hozzá a zenekarépítő munkához. Ez pénz híján sok konfliktussal és nehézséggel járt, mígnem 2000-ben jutott nekünk is egy kicsivel több, ugyanúgy, mint az Operaháznak. Jelentős minőségi cseréket hajthattunk végre, és ezzel egyidejűleg felvázolhattunk egy hosszú távú koncepciót is, amellyel a világszínvonalt célozhattuk meg. Ismét jelentős nemzetközi lemezsikereket értünk el, elég, ha az idén nekünk ítélt MIDEM Classics-nagydíjra gondolok. Miközben folyamatos a megújulás, jelen vannak a legjobb tradíciók is. Kodály, Bartók, Dohnányi, Ojsztrah, Richter, Lorin Maazel, Stokovsky, és hosszan-hosszan sorolhatnám a neveket - a XX. század legnagyobb zeneművészei fogják a kezünket. Ez rengeteg erőt ad nekünk - állítja Kovács Géza.

Jó körülmények között dolgoznak a Művészetek Palotájában. Április 5-én koncerttel ünneplik a születésnapot.

- Azoknak a szerzőknek a műveiből válogattunk, akik a huszadik század legjelentősebb magyar komponistái, és közük volt az együtteshez, befogadva egy "tiszteletbeli magyart", Johannes Brahmsot. Megszólal Kadosa zongoraversenye, az elmúlt évtizedek kiemelkedő művészbarátságának két alakja, Kocsis Zoltán és Ránki Dezső ezzel ismét együtt lesz a pódiumon - részletezi a műsort, majd a jövőről így beszél a főigazgató:

- Dolgozunk a Bartók Új Sorozaton, ami hosszú ideig tartó munka. Más szerzőktől is jelentek meg lemezeink, Schönberg, Rahmanyinov, Debussy, Ravel kevésbé ismert műveit is fölvettük, Mahler I. szimfóniája is lemezen van. Nincs olyan hangversenyévadunk, hogy legalább egy kortárs magyar művet ne mutatnánk be. Ebben a naptári évben Dukay Barnabás, Oravecz György és Szokolay Sándor művét játsszuk el. Nyilván sokan emlékeznek Jeney Zoltán Halotti szertartására, Eötvös Péter Atlantiszára is.

2002 óta folyamatosan csökkent a költségvetési támogatásuk.

- Nem hisszük, hogy költségvetésből működő, állami alapítású intézményként nekünk kellene a szponzorpiacon elhappolni a pénzt azok elől a művészeti együttesek elől, amelyeknek csekélyebb az állami támogatása. Jó néhány nyugat-európai országban ismeretlen a magunkfajta művészeti intézménynél a szponzorkeresés kényszere. Születésnapon az ünnepelt ne üzenjen sehova senkinek, hanem adja át magát a felhőtlen örömnek. De mégsem tudjuk elfeledni, hogy egyre nehezebben élünk. Igyekszünk az összecsiszolódott együttest egyben tartani. Nem én vagyok az első, aki úgy gondolja, hogy a Magyar Köztársaság legexportképesebb árucikke a kultúra. Az a kevés hiányzó pénz, amiből mi pompásan tudnánk működni, az egy ország, akár egy tárca költségvetésében, ahogy mondani szokták, a kerekítéseknél lepottyan. Egy-két százmillió forint lenne az, ami ismét helyrebillenthetné az egyensúlyunkat - ezért küzdünk - tér vissza az ünnepi hangulatból a hétköznapok csatáihoz Kovács Géza a beszélgetés végén.