Az egyik legnagyobb érdeklődés azt a kérdést övezte, hogy Fodor Gábor mennyire ért egyet a koalícióból való kilépéssel. A környezetvédelmi és vízügyi miniszter válaszában elmondta, hogy most a helyzet olyan, amiben kényszerek hatnak, és ezeket tudomásul kell venni. A választóiktól arra kaptak felhatalmazást, hogy kormányozzanak, és ezt jól tegyék. Ez a dolguk, miniszterként igyekszik is ezt végezni. De látni kell, hogy semmilyen koalíciót nem lehet a végsőkig fenntartani. Jöhetnek olyan pillanatok, amikor az embernek azt kell mondani, hogy ne tovább, ha a saját programjának és elveinek feladására kényszerítik. A miniszterelnök kijelentése olyan szituációt alakított ki, hogy az SZDSZ-nek kemény választ kellett adnia. Az, hogy egyoldalúan kezdeményezte egy SZDSZ-es miniszter felmentését, nem fér bele egy jó koalíciós együttműködés illemkódexébe. Lehet egy miniszterelnöknek véleménye a saját minisztereiről, de egy koalícióban tanácskozni kell egy ilyen döntésről a partnereivel.

Később Fodor egy hallgatói kérdés kapcsán még hozzátette, hogy Gyurcsány Ferenc részéről komoly politikai hibának tartja szombati bejelentését. Ha az SZDSZ nem ad erre kemény választ, annak az lett volna az üzenete, hogy „szinte mindent meg lehet tenni a párttal”. A történetnek azonban van egy másik része, hiszen tartoznak a választóiknak a felelős politizálással, ez az országért érzett felelősséget is jelenti. Tehát világossá kell tenni, hogy az SZDSZ a kilépésig is elmehet, nagyon közel is vannak hozzá; nem nagyon látni most olyan megoldást, ami a koalíciónak a fenntartását eredményezheti. (Később hozzátette, hogy jelenleg 10 százalék esély lát a koalíció megmaradására). De a végsőkig kell keresni egy ilyen megoldást, az ország és az SZDSZ érdekében. Nyilván senki nem akar előrehozott választásokat, mert az országnak ez nem érdeke. Lehet kisebbségben is kormányozni, bár az óriási kockázatokkal jár. A lehetséges változatokat mind mérlegelniük kell. Ameddig lehet, addig megoldást kell keresni.

A következő kérdező Ónody Tamás frappáns hasonlatával nyitott a kompromisszumok ábrázolására. Eszerint az egészségügyi reformban képviselt álláspontokat városokkal helyettesítjük, akkor az SZDSZ eredetileg Bécs és az MSZP Budapest. Ehhez képest kötötték a Győr kompromisszumot. Mára annyit változott a helyzet, hogy a főváros határánál állna a koncepció. Felmerül a kérdés, hogyha ennek ellenére az ország érdekében a koalícióban marad az SZDSZ, akkor saját érdekeinek tesz ellenére. Párhuzamként az 1994-ben kötött koalíciót hozta fel a kérdező.

Fodor válaszában kiemelte, hogy az ország érdeke a politikai stabilitás és kiszámíthatóság a káosszal szemben. De az SZDSZ nem mehet el odáig, hogy saját magát feladja. Azt a pontot kéne megtalálni, ami az ország érdekének is eleget tesz, és mégsem jár önfeladással. Nem is bocsátkozott további találgatásba ezzel kapcsolatban. Fodor szerint ’94-ben helyesen döntött az SZDSZ. Akkor, négy évvel a rendszerváltás után jött volna egy posztkommunista kormány, egy olyan helyzetben, amikor az országnak borzasztóan nagy szüksége volt arra, hogy külföldön elismerjék és segítsék. Emlékeztetőül: nagyon komoly gazdasági krízishelyzet volt, Mexikóhoz hasonlították akkoriban az országot. Akkor felelős döntést hozott az SZDSZ, bár szűk pártérdekei nem kívánták volna a koalíciót. Azért mentek mégis bele, mert úgy ítélték meg, hogy egyedül az MSZP nem tudta volna megcsinálni a szükséges reformot. Többek között azért sem, mert rendkívül megosztottak voltak akkor a szocialisták. A hibát ott követte el az SZDSZ, hogy amikor a program jelentős része megvalósult, nem volt elég bátorság benne ahhoz, hogy felálljon. De a helyzet annyiból más volt, hogy az MSZP-nek 54 százaléka volt a parlamentben, addigra amit akartak, már elérték. A programjuk megvalósult, az országot elfogadták. Nem a politikai válság volt az alternatíva. Most a parlamenti matematikában is más a helyzet. Nagyon nehéz helyzetben van az SZDSZ: nem adhatja fel magát: ragaszkodnia kell a programjához, a becsületéhez. Viszont a másik oldalon ott van a felelős politizálás súlya a vállukon.

Az egyik hallgató rákérdezett arra is, hogy a hangnembeli különbség, amit Fodor képvisel a koalícióval kapcsolatban, nem lehet-e egy elnökválasztási kampány része már. Fodor válaszában kitért arra, hogy józanságban szeretne versenyezni, ha van ilyen kategória. Most mindkét pártban olyan helyzet van, hogy egymás szidásával rendkívül könnyű népszerűségre szert tenni. Egy felelős politikusnak ennél tovább kell látnia. Azért ez egy nagyon nehéz ügy, nem könnyű megoldást találni, ehhez az útmutató az ország érdeke kell, hogy legyen. Egy előrehozott választás kétharmados Fidesz győzelmet hozna. A kormánypártokra nézve a közvélemény-kutatások alapján lehet látni, hogy mi várna. Hangsúlyozta: a magyar demokrácia számára nem lenne jó, ha egy politikai tömörülés elérné a kétharmados többséget, nem pusztán az MSZP és az SZDSZ érdeke, hogy kicsit megerősödjenek.

A lemondási nyilatkozat aláírási mizériája kapcsán Fodor elmondta, hogy természetesen ő is megszavazta az SZDSZ döntését, és fel se merült benne, hogy ezt ne hajtsa végre. A papíraláírásokkal kapcsolatban azonban kihangsúlyozta, hogy nagyon fontos, hogy ne lehessen visszaélni vele. Jellemző a jelenlegi helyzetre, hogy már ez is kérdéssé tud válni. Természetes, hogy tartja magát a párt döntéséhez.

Az SZDSZ-ben várhatóan nyáron tartott elnökválasztás kapcsán elhangzott a kérdés, hogy elképzelhetőnek tart-e egy harmadik, konszenzusos elnökjelöltet. Fodor válaszában kitért arra, hogy ő mindig annyit szokott mondani, hogy vállalja a megmérettetést, és kellő időben meghozza azt a döntést, ami az SZDSZ érdekében áll. Nem fél a megmérettetéstől; úgy látja, hogy nagyképűség nélkül büszke lehet az elmúlt évi teljesítményére, hiszen ezzel az országot és az SZDSZ-t is szolgálta. Jelen pillanatban nem lehet kisakkozni, hogy mi a legjobb a liberális pártnak. Nem ragaszkodik sem miniszteri székéhez, és úgy sem gondolja, hogy az a sorsa, hogy ő legyen az SZDSZ elnöke. Ha kell, vállalja. De ha tudnak olyat találni, akiben az SZDSZ meg tud egyezni és vállalható ember, akkor odaáll mögé.