Rejtő látszatra ponyvaregényeket írt, azonban életművét ma már az irodalmi körök is nagyra értékelik. Olvasottsága Jókai Móréval vetekszik. Első alkotásai még „filléres regény” formájában jelentek meg. A Párizsi front, a Vissza a pokolba, a Minden jó, ha vége van, vagy a Jó üzlet a halál. Eleinte Laverg álnéven írta a regényeket, majd amikor jelentős sikereket ért el, bevallotta, hogy ő volt a szerzőjük. Később felvette a P. Howard álnevet, mert a tapasztalatok azt mutatták, a vásárlók előnyben részesítik az angol írók munkáit. A vadnyugati regényeket Gibson Lavery néven írta. Jó barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, például Karinthy Frigyeshez vagy Kabos Gyulához.



A darabban, amelynek szövegét Rejtő regénye nyomán Hamvai Kornél írta, a titokzatos nyaralók által lakott jávai luxushotelben a bubópestis miatt elrendelt vesztegzár titokzatos eseményeit számos dal- és táncbetéttel mesélik el. A dalszövegeket Varró Dániel jegyzi, míg a zenét Darvas Benedek szerezte.

Szerelmi szállal átszőtt bűnügyi történet, ahol az abszurd helyzetek sokasága különös bájt kölcsönöz az egésznek. Rejtő Jenőnél mindig legendásan jó a kezdés, de ezúttal a folytatás is hasonló színvonalú volt. A déltengeri szigetvilág egzotikus fürdőhelyén, a Grand Hotel vendégeinek nyugalmát félelmetes hír kavarja fel: az egyik lakó pestises megbetegedése miatt vesztegzár alá kerültek. Felhőtlenül nyaral itt a hetvenéves trónörökös (Garas Dezső), a gavallér szállítmányozó (Hollósi Frigyes), a hajdani operaprimadonna (Molnár Piroska), valamint arisztokraták és szélhámosok. Sőt a kormányzó fia is, Jáva rémeként (Hevér Gábor), aki egy selyem pizsamában kénytelen volt megszökni apja elől, hogy aztán a szállodai szoba szekrényéből egy lámpaernyővel a fején a mi történetünk részese leheseen. A lezárt kapuk mögött megölnek egy rejtélyes szerzetest (Spindler Béla), eltűnik egy milliókat érő füzet és a szálloda komplett bevétele.

A gyilkosságot követően a szálló képtelen fordulatok színhelyévé válik, rémületbe kergetve a békés milliomosokat, kereskedőket. Többen is magukra vállalják a bűntett, de ki az igazi gyilkos? Ki lopta el szállodaigazgató (Benedek Miklós) pénzét? És kinél van milliós találmányról szóló füzet? Elder felügyelő (László Zsolt) colombói képességeket megszégyenítő módon bogozza ki a szálakat. Mindenki gyanús. Aki nem krimiken nőtt fel, az legyen egészen nyugodott, csak az utolsó pillanatban jön rá, hogy ki a gyilkos. És én sem árulom el…

A darab, sem történetben, sem zenében nem tekinthető a könnyed musicalek tucatjainak. Komoly, titokzatos cselekmény zenés játéka. Sok, ismerősnek tűnő dallammal, amit a színházból kilépve már képesek vagyunk dúdolni, miközben azt érezzük, újra vissza kell menni, és meg kell nézni. Ilyenre mondják, hogy slágergyanús, csak épp nincs belőle klip, amit naponta ötször leadhatnának a zenecsatornákon. Hamvai Kornél szövegkönyve a dalok nélkül is tökéletesen élvezhető vígjáték lenne. A 18-20 dal azonban még jobban összekeveri, majd megvilágosítja a cselekmény szálait. A hangzáson túl a látvány is magával ragadó. Füzér Anni jelmeze és Horesnyi Balázs díszlettervei egy pillanat alatt megidézi a Rejtő-regények színes világát. A női szem, ami még inkább ki van hegyezve a szép ruhákra, nehezen szabadult Nagy Cili, Malek Andrea vagy Molnár Piroska öltözékétől.

Hamvai Kornél egy korábbi interjúban elmondta, hogy már tizenkét éves korában – amikor először olvasta a művet - látta maga előtt, hogy színdarabot kell írni belőle. Azóta eltelt 25 évvel nem tud elszámolni, mentségére szolgál, hogy rájött: Rejtő Jenő színpadi adaptációra teljesen alkalmatlan módon írta meg a Vesztegzár a Grand Hotelben című regényt.

Béres Attila, a darab rendezője is ezt erősítette meg: „Fontos, hogy a nyomozás végig követhető legyen, hogy a vígjáték ne nyomja el a krimit. Párhuzamosan kell haladnunk, miközben még egy ugyancsak erős zenei szálat is fel kell építenünk. Eddig ez életem legbonyolultabb színpadi műve.”

Hogy a színészeknek mennyire volt bonyolult feladat megszemélyesíteni a karaktereket, az nem látszik az előadáson. A prózai színészek is úgy énekelnek, mintha mindennap ezt csinálnák. Molnár Piroska hangja fantasztikus, nem véletlenül gyakori vendég az Operett Színházban. Malek Andreának én még adtam volna pár nagy dalt, mert a szépet könnyű megszokni, és az ő hangja megunhatatlan. Benedek Miklóshoz keresve sem lehetett volna jobb dalt találni. Varró Dániel szövegei távol állnak az elcsépelt közhelyektől, a giccses szófordulatoktól. Itt a bizonyíték, hogy rózsaszín felhőcske nélkül is lehet énekelni (és írni) a szerelemről, örömről, bánatról.

Jordán Tamás, a Nemzeti Színház leköszönő igazgatója elmondta: „a Jordán-éra utolsó előadásában sok jeles színész játszik, és minden előfeltétel megvan, hogy hatalmas siker legyen.” Ígéretet tett arra, hogy a darab 50., 75. és 100. előadását is megnézi, valamint virágcsokrokkal érkezik majd a 150. előadásra. Reméljük a 200-at sem hagyja ki.

Fotók: www.nemzetiszinhaz.hu