"Ez az eredmény rendkívül meglepett minket. Sosem gondoltuk volna, hogy a eltérő a kínai és az angol nyelven olvasó diszlexiások agyműködése. Ez lehet a diszlexia neurobiológiai kulcsa" - mondta Tan Li-haj, a Hongkongi Egyetem munkatársa.

A Nemzetközi Diszlexia Szövetség becslése szerint a gyerekek mintegy 8-15 százaléka küzd az olvasási, írási, szótagolási és betűzési nehézségekkel járó tanulási zavarral. Pontos számuk nem ismeretes a számos nem regisztrált eset miatt.

Másfajta képességek kellenek az alfabetikus, hangmegjelenítő írás - így az angol - elsajátításához, mint a jellemzően képírással, szimbólumokkal operáló kínai írás használatához. A korábbi tanulmányok eredményei szerint a neuronok másféle hálózatát használja az agy különböző nyelvek esetén, azt azonban csak a mostani kutatás mutatta meg, hogy az érintett agyterületek struktúrájában is különbség mutatkozik.

Tan csoportja a funkcionális mágneses rezonancia (fMRI) módszerével térképezte fel a kínai olvasást tanulók agyát, majd a képeket összevetették angol nyelvű olvasók korábbi vizsgálatokból származó képeivel.

"Az agy számára viszonylag drámai változást jelent gyakorlott olvasóvá válni" - magyarázza a téma angol anyanyelvű szakértője, Guinevere F. Eden, a washingtoni Georgetown Egyetem tanulási központjának igazgatója. A gyerekek számára az olvasás kulturálisan fontos képesség, de nem evidens módon "természetes". Így amikor az agy különféle írásrendszerekkel ismerkedik meg, azok különféle módokon alakítják át struktúráját. Például az angolul olvasni tanulók azt tanulják meg, hogyan szedjék szét a szavakat hangokra, milyen szimbólumokat használjanak a hangok jelölésére, hogyan rakjanak azokból össze szavakat. A kínai gyerekek viszont százával memorizálják az egyes szavakat szimbolizáló képjeleket.

"Ez magyarázhatja, hogy másféle területek működési zavarát tapasztalhatjuk a különböző írásrendszerek elsajátításában akadályozott gyerekeknél. Ebből pedig az következik, hogy nem felel meg ugyanaz a megelőző eljárás a különböző kultúrájú tanulók számára" - tette hozzá Eden.
Tan szerint a kínai ajkúak a rövid távú memóriájukat használják, ezért a diszlexia prevenciójához és kezeléséhez az ehhez kapcsolódó szenzomotoros képességek fejlesztése szükséges, míg az angol anyanyelvűek esetén a hang-betű megfeleltetés a legfontosabb.
A tanulási zavar oka azonban mindeddig nem tisztázott.

"A korábbi genetikai vizsgálatok alapján úgy sejtjük, hogy számos különböző gén mutációja, majd az azokra épülő eltérő agyi fejlődés húzódhat a háttérben. Valószínűleg a kínai és az angol anyanyelvűek esetében más-más gének érintettek. Az általunk végzett agyi térképek talán segíthetnek a zavart okozó gének megtalálásában is" - mondta Tan az AP hírügynökségnek adott interjújában.

Ezek a térképek azt mutatják, hogy az angol nyelvű diszlexiás gyerekeknél elsősorban a temporo-parietális (halántéki-falcsonti) agyi területek működésében tapasztalható zavar, mivel a bal halántéklebeny középső-felső területe felelős a beszédhangok megkülönböztetéséért. A kínaiak esetében viszont a bal homloklebeny középső része mutat eltérő működést.