Az ország egyik legszörnyűbb - ilyen jellegű - bűncselekményére 2005 júliusában derült fény. Az összesen 13 gyermekes Sabine H. szüleinek Frankfurt melletti kertjében ugyanis kilenc csecsemő elásott holttestének maradványaira bukkantak. A holttesteket műanyagzsákba rejtették, s virágcserepekben, illetve vödrökben ásták a föld alá.

Az anyát, Sabine H.-t első fokon 2006 júniusában ítélték 15 évi börtönre azzal a váddal, hogy - teljességgel magára hagyva őket - megölte kilenc gyermekét, akiket 1988 és 1998 között szült.

Az amúgy tanult fogorvos-asszisztens nem is cáfolta az ellen felhozott vádakat, a szövetségi bíróság azonban az ügy újbóli tárgyalását rendelte el, azt hangoztatva: az első tárgyaláson nem vették figyelembe Sabine H. túlzott alkoholizmusát, ami hatással lehetett beszámíthatóságára. Az anya ugyanis azzal a sajátos állítással védekezett: mind a kilenc esetben már a szülési fájdalmak kezdetekor az eszméletlenségig leitta magát, s csak akkor ébredt öntudatára, amikor a csecsemők holttestei már a cserépben vagy a vödörben voltak. Indítékként pedig azt hozta fel: a harmadik közös gyermek után elhatalmasodott rajta a félelem, hogy egy újabb terhesség után elveszítheti férjét.

A bíróság szerint Sabine H. épp ezért minden alkalommal ugyanazt az "eljárást" választottra. A teherbe esés után titokban szülte meg gyermekét, megvárta a csecsemő halálát, a holttestet elásta, s a tetthelyet gondosan kitakarította. Harmadik személy - így a korábbi férj és a kilenc meggyilkolt csecsemő apja - közreműködését a bíróság kizárta. Az exférj maga is azt állította, hogy egyetlen terhességet sem vett észre, s a gyermekek megszüléséről sem szerzett tudomást.
A frankfurti bíróság az ismételt tárgyalás során azt vizsgálta, vajon a vádlott szenvedett-e személyiségi zavarban, illetve az alkoholfüggőség befolyásolta-e cselekvőképességét.

A válasz pedig egyértelmű nem volt, s ezt követően született meg az ítélet megerősítése.
Szemtanúk szerint azonban Sabine H.-nál valami azonban mégsem lehetett rendben. Az újabb ítéletet ugyanis mosolyogva és megkönnyebbülten vette tudomásul, kezet rázott ügyvédjével, a szokásos német köszöntéssel, a "Tschüss"-szel búcsúzva el.