Az oslóiak azt remélik, hogy az impozáns építmény a sydneyi operaházzal vetekszik majd.
A 38,5 ezer négyzetméternyi épület, amely ezer termet és szobát foglal magában, a legnagyobb kulturális létesítmény, amit az elmúlt 700 évben Norvégiában építettek.

Nyitottság és hozzáférhetőség a két legfőbb jellemzője az épültnek, amely otthont ad a Norvég Opera és a Nemzeti Balett társulatának. A hatalmas lépcsősoroknak köszönhetően az emberek felkapaszkodhatnak a 32 méter magas tetőre. Semmi nem állja útját annak, hogy a lapos tetőn piknikezzenek, ahonnét felejthetetlen szépségű kilátás nyílik a fjordra, vagy éppenséggel gördeszka segítségével kerüljék el a lépcsősorokat. "Vissza akartuk tükrözni társadalmunk értékeit.

Skandináviában az emlékművek ennél formátlanabbak, diszkrétebbek, kevésbé szembeötlők. Nagy a jelentősége annak, hogy szabad és könnyű a hozzáférés a nyilvános helyekhez" - magyarázta Tarald Lundevall, a projektet készítő főmérnök.

Az operaház nézőtere 1359 férőhelyes, kis vetítővászon szolgál az előadott darab szövegének ismertetésére. Más operaházaktól eltérően nincsenek páholyok és nincs aranyozás sem. V. Harald norvég király és Sonja királyné a közönség soraiban foglalhat helyet az előadásokon. A rangjuknak tett egyetlen engedmény, hogy alig öt méter távolság választja el őket a többiektől.
A parlament közel 120 évi vitára tett pontot 1999-ben, amikor elfogadta, hogy a norvég opera önálló otthont kapjon. 1881-ben egy oslói napilap arról írt, hogy hamarosan operaházat építenek a norvég fővárosban. 1916-ra gyűlt azonban össze annyi pénz, hogy az oslóiak telket vásároljanak, ám a helyi önkormányzat elutasította, hogy pénzt adjon az épület felhúzásáért. Majd megkezdődött a évtizedekig tartó vita a kérdésről. Az operaház ezalatt különböző színházakban működött.
A szombati ünnepélyes megnyitón nem csak a norvég uralkodó-pár vett részt, a meghívottak soraiban ott volt II. Margit dán királynő és Angela Merkel német kancellár is.