Pauer Gyula tárlata

Mint azt Pauer Gyula Kossuth- és Munkácsy-díjas képzőművész az MTI-nek elmondta, a Symbol Art Galériában kiállított alkotások kimondottan a berlini kiállításra készültek.

A Collegium Hungaricum a kortárs művészek bemutatását célozza, előtérbe helyezve azokat, akik valami újat alkottak a művészettörténetben, egyetemeset, de mégis magyar vonatkozásút hoztak létre - tette hozzá a művész.

Pauer Gyula nevéhez fűződik a pszeudo irányzat, amelynek magyar jelentése ál, hamis, nem valódi, valódinak látszó. "Azért füllentek, hogy rávilágítsak a hazugságra" - mutatott rá pszeudo alkotásairól szólva a művész.

Mint mondta, ő fedezte fel, s dolgozta ki a hetvenes években a pszeudót, de azóta természetesen jelentek meg epigonok, s főként díszlet háttereknél veszi észre az utánzást.

A kezdetben szobroknál alkalmazott pszeudo a minimál szobor puritán formái elé egy másik szobor felületét "hazudja", s tulajdonképpen két szoborról ad egyszerre képet. Ezt a művész úgy éri el, hogy egy egyszerű geometrikus szobor, például egy kocka felületére - fotóeljárással vagy festékszóró-pisztollyal - egy másik, kevésbé egyszerű plasztika képét, például egy gyűrött vagy faragott alkotást helyez. A szobor felületén így egy másik szobor felülete jelenik meg.

Pauer Gyula 1941-ben született Budapesten. Az 1950-es évek végén Luigi de Battistánál díszítő szobrászatot tanult, 1966-ig a Filmgyár szobrásza volt. 1970-ben megfogalmazta a pszeudo művészeti elveit, s megalkotta az Első Pszeudo Manifesztumot. 1972 és 1978 között a kaposvári színház, 1979-80-ban a Nemzeti Színház, 1980-82-ben a budapesti Katona József Színház díszlet- és jelmeztervezője volt. 1990-98-ban a Képzőművészeti Főiskola tanára, 1994-2002 között a Színház és Filmművészeti Főiskola/Egyetem tanára volt.

Kezdetben fémszobroknak ható festett gipsz plasztikákat készített, majd a pszeudo irányzat jegyében készült alkotásai közül több direkt politikai felhangot is kapott, emiatt az 1970-es években a hivatalos művészetpolitika által tiltott művész lett. 1985 után szobrászati munkásságának középpontjában az emberi, elsősorban a női testről készült gipszlenyomatok álltak. 1991-ben elkészítette a Torinói lepel szobrát, amelyet a Vatikánnak ajándékozott.

1985-től elsősorban filmek látványtervezésével foglalkozik, s ezek némelyikében - például a Tanítványokban, a Eldorádóban, a Szürkületben vagy a Sátántangóban - szerepelt is. 1989 óta több köztéri szobrát felállították. 2005-ben avatták fel Budapesten a Cipők a Duna-parton című holokauszt-emlékművét.

Az 1970-es években díszleteivel több alkalommal elnyerte a kritikusok díját, 1993-ban Munkácsy-díjat kapott, 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.