Andy Warhol mondta még régebben, hogy "a jövőben bárki híres lehet 15 percig”. Lassan nálunk átírható lesz ez a mondat arra, hogy bárki lehet ombudsman jelölt. (Persze csak, ha megfelel a szakmai kritériumoknak) Viszont előre borítékolható, hogy a megválasztásra szinte esélye nincsen. Hétfőn a parlament harmadszor utasította el Sólyom László jelöltjeit a zöldombudsmani és az adatvédelmi biztosi posztra. Nézzük meg mi is ez a betölthetetlen poszt, és hogy mi lehet az oka a sikertelen jelöléseknek.

Az országgyűlési biztosok a Sólyom előtt időszakban a parlamenti pártok „prédái” voltak, legalábbis a jelölés szempontjából. Kialakult egy olyan konszenzusos helyzet, amiben az ellenzék elfogadta a kormány által javasolt jelölteket és fordítva. A jelenlegi köztársasági elnök azonban úgy véli, hogy a "a független pozíciókat nem lehet pártalkuk tárgyává tenni", ezért szakított a megszokott gyakorlattal.

Ahogy a hvg.hu múltba tekintő elemzése is rámutat, az országgyűlési biztosok jelölése régebben is kényes dolog volt, már csak azért is, mert a képviselőknek egyfajta őket illetve munkájukat ellenőrző személyről kell dönteniük (hiszen az ombudsman feladata, hogy "az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen"). Az országgyűlési biztosok intézményéről még 1990-ben nyújtották be a törvényt, de csak ’93 nyarán fogadták el. A személyi kérdéseket így is nehéz volt megoldani, a sorozatos politika egyeztetések ellenére. Végül az ombudsmanok 1995-ben kezdhették meg tevékenységüket: Gönczöl Katalin, mint általános ombudsman, helyettese Polt Péter lett. Az adatvédelmi biztos Majtényi László volt, Kállai Ernő lett a kisebbségi ombudsman.

Mivel hat évre választott tisztségekről van szó a következő nagyobb fordulópont 2001-ben érkezett. Akkor az adatvédelmi biztos személye körül döcögtek a tárgyalási folyamatok: a kormánypártok jelöltje nem kapta meg a szükséges támogatást, és elbukott a második jelölt is. Péterfalvi Attila választották meg végül a harmadik szavazáson.

Nem a mostani két ombudsman esetében kapott először Sólyom kemény választ a képviselőktől: Majtényi Lászlót sem választották meg tavaly nyáron a pártok az állampolgári jogok országgyűlési biztosának. Kállai Ernőt viszont elfogadták nemzeti és etnikai ombudsmannak, bár tény, hogy pártpolitikai szempontból az ő pozíciója minősíthető a leginkább semlegesnek. (az ő esetében az államfőnek a kisebbségekkel kell egyeztetnie). Akkor végül Szabó Mátét fogadta el a parlament az általános ombudsmani posztra.

Ha megnézzük a hat, a döntéshozó erők küzdelme miatt elbukó – jelöltet, többen is egészen közel álltak ahhoz, hogy mégis elfogadja őket a „tisztelt ház”. A legutóbbi körből például dr. Tóth Gábor Attila - akit az MDF és az SZDSZ is támogatott - került mintegy 20 szavazatnyi közelébe a posztnak. De a kálvária kezdetén jelölt Péterfalvi Attilát is 207-en elfogadták volna, azonban akkor ez kevésnek bizonyult. A zöldombudsman-jelöltek közül a februári jelölt lehetett volna még talán „befutó”: neki 10-nél is kevesebb igen szavazat hiányzott az elfogadásához.

Ráadásul a jövő nemzedékének ombudsmanjának is hívott pozíciót anno régóta vágyott öt párti egyetértéssel hívták életre, így külön kétségbeejtő, hogy egy hasznos, és előremutató civil kezdeményezés a pártok harca után a köztársasági elnök és a parlament közti ellentétek miatt hiúsuljon meg, illetve húzódjon el ennyi ideig a döntés róla. (Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese posztot megszűntették, hogy létrehozhassák a jövő nemzedékek ombudsmanjának tisztségét, melynek feladata, hogy figyelemmel kísérje, értékelje és ellenőrizze azon jogszabályi rendelkezések érvényesülését, amelyek biztosítják a környezet és a természet állapotának fenntarthatóságát és javítását.)

A köztársasági elnök már többször jelezte a parlamenti pártoknak más kérdésekben, a párbeszéd fontosságát. A konszenzusra való hajlamot Sólyom Lászlónak is mutatnia kéne ebben a kérdésben. Könnyen elképzelhető, hogy a legalkalmasabb jelöltek nem is fogják elfogadni ezt a „megtiszteltetést”. Az sem lehetetlen, hogy az eddigi hat jelölt közül mindenki kiválóan működhetett volna ombudsmanként, hiszen érdemi, a személyeket konkrétan illető kifogást ellenük nem hallhattunk egy politikai erőtől sem. Sőt a legutóbbi esetben a frakciók nyilatkozata alapján sikeresnek kellett volna lenni a jelölteknek, hiszen az adatvédelmi biztos tisztségre jelölt Tóth Attila Gábort támogatta az MSZP, az SZDSZ és az MDF is.



Persze ameddig titkos a szavazás, addig bárki bármit mond, az utolsó pillanatban még mindig előjöhet a durcás kisgyerek a képviselőkből és a „nem egyeztetett velünk, csakazértse választom meg a jelöltjeit” gondolatsornak engedelmeskedve a nem gombot fogják megnyomni.

És az ombudsmanok hiányát az ország érzi meg.