A lobbitörvény előírja, hogy a Magyarországon lobbitevékenységet végző vállalatok vagy magánszemélyek kötelesek beszerezni egy úgynevezett lobbiigazolványt, és érdekkijáró tevékenységükről negyedéves beszámolót kell készíteniük. A kiváló szabad demokrata kapcsolatokkal rendelkező Gulya András, a Geuronet képviselője nem szerepelt a lobbisták nyilvántartásában.
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium alá tartozó KIH vezetőjétől, Szabó Lajostól megtudtuk: a lobbitevékenység megállapításához három tényezőnek kellett volna egyszerre érvényesülnie. Eszerint az érintettnek szerződéssel kellett volna rendelkeznie, üzleti érdekből kellett volna eljárnia, és érdekkijárást kellett volna végeznie egy magyar döntéshozó hatóságnál. A hivatal úgy látja: ez utóbbi nem állt meg annak ellenére sem, hogy Gulyát – bevallása szerint – egy ízben fogadta Garamhegyi Ábel, a gazdasági minisztérium szakállamtitkára. Igaz, ő azt állította, a tárgyaláson a tanácsadó csak tolmácsként volt jelen.
Gulya András és édesanyja, Gulya Viktória ügyvédjük jelenlétében nyilatkozott a hatóságnak. Azt vallották: a 102,5 milliárd forintos adásvételi szerződésben szerepük tanácsadásra, stratégiai terv készítésére és imázsjavításra szorítkozott, ezért havonta tízezer euró körüli juttatásban, valamint 1,6 milliárd forintos sikerdíjban részesülnek. Gulyáék szerint az "imázs javítására és az aggodalmak eloszlatására" a Rába szennyezése miatti feszült osztrák– magyar viszony, a schengeni nyitás utáni határ menti helyzet, valamint az OMV–Mol felvásárlási kísérlet miatt volt szükség. Gulyáék állították: maguk sem értik, miért esett pont rájuk a Rail Cargo Austria választása. A KIH nem tudott arról, hogy a Geuronetnek más megrendelői is lennének ezen a téren, mindenesetre leszögezték: az ügy a Nemzeti Nyomozó Iroda hatáskörébe tartozik, amely még március 13-án tett feljelentést a korrupciógyanús ügyben.
