Segítség, kiraboltak!
Nézzük a tévében a jobbnál jobb krimiket, és a meleg szoba biztonságában, a fotelben ülve borzongunk: de jó, hogy ez csak egy film, ilyen velünk biztosan nem történne meg. Pedig bűncselekmények a valóságban is vannak, és bárki áldozattá válhat: a postás,
2008. április 16. szerda 19:00 - Mohai Szilvia
Ezek a valakik az áldozatsegítő szervezetek. Április 15-17-én rendezték meg a Kriminalexpo nemzetközi biztonsági, bűnmegelőzési, bűnüldözési, igazságszolgáltatási, katasztrófavédelmi és informatikai konferencia és szakkiállítást az Európa Kongresszusi Központban. Az egyik, az Igazságügyi Hivatal szervezte programon az előadók közt ott volt dr. Kertész Zsuzsanna, a Borsod megyei Áldozatsegítő Szolgálat munkatársa is, aki a hozzájuk hasonló szervezetek tevékenységéről beszélt.
Ha valaki bűncselekmény áldozatává válik, akármennyire nehéz, az első sokk után el kell gondolkoznia azon, hogyan tovább: mit kell tennie, kit kell felkeresnie, kitől kérhet segítséget, hogy az élete valahogy visszarázódjék a megszokott kerékvágásba. Az áldozatok gyakran tisztában sincsenek azzal, kihez fordulhatnak, és milyen jellegű segítséget kaphatnak ilyen esetekben. A bűncselekményt elszenvedetteket vagyoni, testi, erkölcsi károk érhetik; például kirabolják, felgyújtják az otthonát, bántalmazzák, zaklatják. Egyes esetekben azonnali segítségre van szüksége; nem várhatja meg, amíg a rendőrség elkapja, illetve a bíróság elítéli az elkövetőt. A 2005. évi CXXXV. törvény meghatározza, hogy ki, milyen feltételekkel, milyen szolgáltatást kaphat.
Ha az áldozat felkeresi a segítő szolgálatot, tájékoztatják a teendőiről, elmondják, melyik hatósághoz forduljon, kik tudják orvosolni a problémáját; segítenek neki érvényesíteni érdekeit, szakjogászhoz irányítják, hogy választ kaphasson jogi jellegű kérdéseire; és azonnali segélyben részesítik. Ez utóbbi nem azonos a kártérítéssel: a bűncselekmény megtörténte után három napon belül lehet igényelni, és az alapvető szükségleteket kielégítő eszközöket tartalmazza: ruhát, ételt, gyógyszert, pénzt.
A jogszabály alapján ezeket a szolgáltatásokat az áldozatok munkaidőben vehetik igénybe. Azonban, ahogy Kertész Zsuzsanna megfogalmazta, a betörők, a zaklatók és az erőszaktevők nem csak munkanapokon „dolgoznak”, így fontos, hogy aki hétvégén esik áldozatul bűncselekménynek, az is tudjon hova fordulni, és ne kelljen megvárnia, míg az illetékes hivatal hétfő reggel kinyit. Az Országos Bűnmegelőzési Bizottság ennek megoldására múlt évben egy pályázatot írt ki Áldozatsegítés hétvégén címmel. A pályázaton megfelelt szervezetek vállalták, hogy hétvégi ügyeletet biztosítanak a bűncselekmények áldozatainak, tájékoztatást nyújtanak, a létfenntartáshoz szükséges eszközökkel látják el, és az illetékes intézményhez irányítják őket. A hétvégi ügyeletben telefonon, személyesen, illetve a bűneset helyszínén lehet segítséget kérni. Az áldozatsegítők vállalják, hogy felveszik a kapcsolatot a megfelelő hatósággal, például testi sérülés esetén a Polgárőrség kihívja a mentőket, és beszállíttatja az áldozatot.
Statisztikai adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a segítséget kérők negyvenhat százaléka testi sértés, harminchat százaléka veszélyes fenyegetés, tizennyolc százaléka pedig zaklatás áldozata. Ezen esetek nagy része sajnálatos módon családon belül történik. A legfőbb probléma az, hogy a bűncselekményt elszenvedettek általában azt sem tudják, milyen intézmény foglalkozik a problémájukkal. Legfeljebb kihívják a rendőrséget, de bizonyos esetekben ők nem tudnak segíteni: ha például valakit életveszélyesen megfenyeget a házastársa, az még nem bűncselekmény, így nincs mit tenni. Az áldozatsegítőkhöz azonban ilyenkor is fordulhat. A másik gond, hogy gyakran maguk az intézmények sincsenek pontosan tisztában egymás tevékenységével, így a segítségnyújtás összehangolása fontos feladat. A segítségnyújtáson kívül az áldozatsegítő szervezetek tevékenységi körébe tartozik a bűnmegelőzés is: azt szeretnék elkerülni, hogy az egykori áldozat ismét azzá váljék. Tájékoztatnak mindenkit, mit kell tennie annak érdekében, hogy az eset többször ne fordulhasson elő.
Sajnos vannak olyan alkalmak, amikor az áldozatsegítők fáradozása nem jár sikerrel. Kertész Zsuzsanna elmesélt egy megtörtént esetet: egy asszony felkereste őket, és elmondta, hogy élettársa ittas állapotban többször is megfenyegette azzal, hogy felgyújtja a lakását. A Polgárőrség és a Rendőrség kiment, próbáltak segíteni, biztonságba helyezni a nőt és kisgyermekeit, ő azonban nem akart menni. Kiderült, az élettársnak nincs tulajdonjoga a lakáson, be sincs jelentve, így a jog alapján bármikor elküldhetné onnan - gyakorlatilag azonban képtelen volt rá. Az ügy máig nem oldódott meg. Szerencsére a happy end-re is akad jó néhány példa. Egyszer azt a bejelentést kapták egy hölgytől, hogy volt élettársa zaklatja a jelenlegi partnerét. A hatóság itt is kiment, részletesen ismertették a hölgy jogait, lehetőségeit. Az ügy végül nem csak, hogy elrendeződött; de az akkori áldozat később a Polgárőrség tagja lett, és ma ő segít olyanoknak, mint amilyen maga volt korábban.
Van, hogy a véletlen is az áldozatsegítők oldalára áll. Felkereste őket egy panaszos, hogy hétvégi telkére többször is betörtek. A szervezet munkatársai kimentek a helyszínre, és felfedeztek egy gyanús gépjárművet a telekhez közeli építkezésen. Az autóhoz tartozó egyének éppen különböző építőanyagokat kíséreltek meg eltulajdonítani. Üldözőbe vették a tolvajokat, kettőt sikerült elkapniuk, a rendőrök őrizetbe is vették őket.
A szerencsésen végződő esetek azt bizonyítják, hogy az áldozatsegítő szervezetek eredményesen végzik a munkájukat, így nagy szükség van rájuk. Azonban, ők szeretnének még hatékonyabbá válni; ezért jövőbeni terveik közt szerepel kialakított kapcsolataiknak fenntartása, illetve bővítése és az együttműködési kör szélesítése. Így, ha a krimiben látott gonosztevő „kilép” a képernyőről, és besétál az életünkbe, tudnunk kell: ott van a segítség karnyújtásnyira, csak kérnünk kell.
Az Áldozatsegítő Szolgálatról
A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvény értelmében a bűncselekmények áldozatai számára tudnak az áldozatsegítő szolgálatok segítséget nyújtani. A területi áldozatsegítő szolgálatok a megyeszékhelyeken szerveződnek. A hatósági munkán túl elsőrendű feladatuk kapcsolatot tartani a térség minden olyan állami, önkormányzati és civil szervezetével, amely tudomással bírhat bűncselekmények áldozatairól, vagy közreműködhet az áldozatok segítésében. (Forrás: kih.gov.hu)