„Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel”
Valahogy mindig az erkölcscsősz politikus bukik le szado-mazochista orgiákon, és rendre a piac és a szabad verseny híveiről derül ki, hogy könyékig vannak benne a mutyiban. Ne a liberális párttól várjuk „a minden piaci szereplő tehetsége szerint bol
2008. április 17. csütörtök 07:39 - Tálos Lőrinc
Nem titok, negatívan állok az SZDSZ-hez, mármint ahhoz a párthoz, ami lett belőle. Nem azért mert roppant mód szeretném és visszasírnám a Kádár-rendszert, és a mindenre rátelepedő állambácsi langymeleg, gondoskodó ölét és mert elvárom, hogy akár az ország eladósodása árán is telket vehessek abból, hogy nem csinálok a munkahelyemen semmit. Sőt, úgy komcsizok, mint a nagyapám tette, amikor reggel, fakezűen nem tudta begyújtani a gázt a kotyogó alatt. Nem osztom meg a kedves olvasóval, hogy milyen ízes, szittya virtusról tanúskodó, cirkalmazott, emeletes káromkodást sajátítottam el tőle majd mondtam vissza biliztetés közben. Elég legyen annyi, hogy édesanyám szerint csak az hiányzott a végéről, hogy erről is az a kibaszott kurva kommunizmus tehet, mert minálunk valahogy minden anyázás ebbe az irányba kumulálódott. Sejthetik.
Nem is azért, mert a nemzet elveszejtőit látnám a liberálisokban. Korántsem hiszem, hogy a nemzet vesztét okozza a jog előtti egyenlőség, és a nemzeti vagy szexuális kisebbségek védelme. Sőt, pont az SZDSZ-től féltem a legjobban a szabad- és egyenlőségelvű politika érvényesülési lehetőségét. Azt tudniillik nem az arra nyíltan támadó, perifériális csoportoktól kell megvédeni. Az SZDSZ egy trójai faló. Eddig mindig sikerült a liberális értékek képviseletével a parlamentbe jutnia, hogy ott semmit se érvényesítsen a vállalt elvekből, sőt tűrje, ahogy koalíciós partnere azt nyíltan megsérti, még tovább, nem csak mulasztással de tettel is azok ellen dolgozzon. Gondoljunk a gyülekezési jog körüli varázslásokra és Gergényi kitüntetésre. Az SZDSZ sokkal többet ártott az emberi jogok és a kisebbségek politikai képviseletének mint Tomcat, Budaházy és Toroczkai bármelyik látványos, ám érdekérvényesítésre – elutasítottságuk okán – alkalmatlan akciója.
Közjogi értelemben vett liberálisként mégsem csak az ökoszociális meggyőződés, a restriktív-neoliberális gazdaságpolitika kritikája választ el az SZDSZ jelenlegi politikájától. Hogy a nők, melegek, romák, kistelepülésen élők, alacsony képzettségűek – a sor tetszőlegesen folytatható – érdekképviselete miért nem várható a szabad demokraták aktuális felállásától, állagától, arról
Schiffer András jogvédő adott sokat mondó
interjút a HírExtrának, amihez sokat nem lehet hozzátenni, nem is nagyon ismételgetném. Saját, piacpárti, a szabad versenyt univerzális medicinaként alkalmazó elveiknek sem felelnek meg sokszor. Higgyék el, nem Medgyessy Péter sértettsége beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel. Az a pár fős csoport, ami bolsevik módszerekkel gyűrte maga alá a pártot, üldözte el a liberálisok lelkiismeretét képviselő koponyákat előbb a pártból, majd a holdudvarból is, a jelenlegi vezetés és köre azóta is állami csecsen hízik.
Hogyan is került a Kóka az asztalra? Nem, nem az elnökválasztás körüli csalásra gondolok, hanem arra, hogyan tűnt fel Kóka János az SZDSZ környékén. Az ismert és elcsépelt eufemizmussal élve, úgy nevezett „SZDSZ-közeli vállalkozóként”, aki a verseny megcsúfolásával, az adófizetőknek roppant mód drága közbeszerzés útján dagadt helikoptertulajdonossá.
Magyar Bálint még 1997-ben írta ki a Sulinet-tendert. Amiben 1200 közép- és általános iskolát kellett internet eléréshez juttatni, minimum 64 Kb/s sávszélességgel. A Gazdasági Versenyhivatal erőfölényért, illetve azzal való visszaélésért kizárta a Matávot a közbeszerzésekből. Ekkor jött az Elender és Kóka János aki a pályázatot megnyerte, majd cakkumpakk továbbította a Matáv egyik leányvállalatának. Öt évre, előre megállapított áron, egy olyan piacon ahol az SZDSZ-nek is köszönhető monopolhelyzet ellenére, egyre jobban kiéleződő piaci verseny miatt folyamatosan csökkentek az árak. Kóka tehát az államigazgatáshoz, Magyar Bálinthoz fűződő kapcsolata segítségével semlegesítette a verseny árleszorító hatását, és intézte el, hogy a piaci ár felett szolgáltasson a magyar államnak, azaz nekünk.
Emlékezzünk arra, amikor az ex-Elenderes Lepp Gyula tulajdonában lévő wellnessközpont, a Kenese Marina Port, az Elender költségén vendégül látta Magyar Bálint kabinetfőnökét, a Sulinet programiroda vezetőjét Racskó Pétert és az Educatio Kht. ügyvezetőjét Koltai Pétert, aki később oktatási tárca informatikai biztosa lett. Ekkortájt volt napirenden a Sulinet szerződéseinek újbóli kiírása. Az újból elindított közbeszerzési eljárást a Gazdasági Versenyhivatal azért állíttatta le, mert azt úgy írták ki, hogy csakis az Elender nyerhetett, hiszen a hálózatba kötött iskolákban már március 1-től működnie kellett az internet eléréseknek, amire nyilvánvalóan csak az addigi üzemeltető lehetett képes. Öt nap alatt 2200 végpontot még az ördög sem tud kiépíteni. A kenesei „kötetlen hétvége” vendégei közül Koltai és Racskó korábban részt vettek a közbeszerzési eljárásnak az előkészítésében. Utóbbi ma, a Magyar Bálint szorgalmazta digitális táblák értékesítésben érdekelt APERTUS Távoktatás-fejlesztési Módszertani Központ Tanácsadó és Szolgáltató Közhasznú Társaság ügyvezetője. A számítástechnika szívügye lehet az SZDSZ-es minisztériumoknak. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium a kakaóbiztos számítógépek közbeszerzésébe kavarodott bele. Abban az évben, amikor Gyurcsány Ferenc felkérte Kókát SZDSZ-delegált gazdasági miniszternek az Euroweb tulajdonban lévő, de Kóka János vezette Elender megnyert még egy tendert, ezúttal 1,6 milliárd forint értékben. János, a bátor hamar hozzásimult a Kuncze-Pető-Magyar körhöz, azt is mondhatnánk, tőlük tanulta a politikát.
Az M7-es Balatonkeresztúr–Nagykanizsa közötti szakaszára kiírt tendert sokáig saját sikereként kommunikálta
Kóka János, mondván sikerült lefaragnia a költségekből. Igaz, az Állami Számvevőszék ezt inkább úgy gondolta, hogy tulajdonképpen csak annyival kerül kevesebbe az autópálya, amennyivel nivótlanabb az úgy nevezett műszaki tartalom. A tendergyőztes Viadomnak arra még futotta, hogy támogasson egy Kóka érdekeltségű balatoni vitorlásversenyt, de arra már nem, hogy alvállalkozóit kifizesse, mert eközben csődbe ment. Úgy hírlett, hogy az útfelújításokban és építésekben érdekelt Strabag finanszírozta egy csöppet az SZDSZ kampányát is. Az is megrágandó kérdés, hogy a Hankook gumiabroncsgyárnak adott állami támogatások, és kedvezmények vajon mennyire felelnek meg a szabadverseny eszméjének? Erre jött, a kommunista gyökerű piacellenességgel aligha vállalható Manager Magazin kirobbantotta számlabotrány, és a villáján dolgozó feketemunkások ügye. A vitorlázás és a kenesei jachtklub eközben mintha meghatároznák a pártelnök karrierjét. Úgy hírlik az SZDSZ különböző rendű és rangú vezetői szívesen töltik a hétvégét Kóka volt üzlettársának kikötőjében, luxuskörülmények között.
És van egy végső, mindent lesöprő érvem, úgy hívják:
Wekler Ferenc, akinél szemérmetlenebbül tán még a magyar ugaron se konvertálta át senki politikai kapcsolatait anyagi haszonná, intézte el saját szőlőjének jobb besorolású borvidékhez sorolását, és így tovább. Úgy hírlik elévülhetetlen érdemeket szerzett Kóka megválasztásában. Így múlik el a világ dicsősége, így lesz a rendszerváltó pártból pár parazita érdekszövetség arra, hogy az államból éljenek. Feltűnt már valakinek, hogy a legtehetségtelenebbek maradtak a pártban? Azok, akik arra jók, hogy kiröhögjük őket? Magyar Bálint aki azzal védekezett miniszterként, hogy nem tudta mit tesznek a beosztottai? Kuncze Gábor, aki több éve nem tud mást mondani Dávid Ibolyának, mint hogy ő bezzeg ért a focihoz? És kesztyűbábjuk, az állatos hasonlatok (béka, puma) mestere, a jelenlegi pártelnök? Hová lettek azok, akik nem mentek bele hatalmi alkukba az MSZP-vel, azok, akik nem akkor borították volna az asztalt, amikor a parlamentben maradásukat támogató szocik, megérezve gyengeségüket, magukat mentendő kiveszik a kezüket a hónuk alól? Hol van Kis János, Tölgyessy Péter, Tamás Gáspár Miklós és Bauer Tamás? Távozásuk az önmagát felőrlő pártot hátulról ma is kézi vezérlő, a folyamatos kudarcok ellenére meghatározó pozícióban maradó pártvezetés lelkén szárad. Ha egyszer beköszönt a valódi piaci verseny, ha egyszer már nem áll mögöttük az állam bácsi, és nem tömi a zsebüket, akkor majd széttépik őket azok, akik eddig kénytelenek voltak az állami megrendelésekből kizárva, a versenyből megélni. Itt az ideje.
A társadalom minden rétegében virágzik a korrupció, ha írnak róla, ha nem. A politika és a gazdaság összefonódása rákként terjed az országban, mert vezető politikusaink többsége sem tud ellenállni a pénznek, az azzal járó kiváltságoknak és hatalomnak. Az ember olyan amilyen, jól akar járni, nincs az a sok pénz, aminél ne kéne még több, az erkölcsi korlát nagyon kevés emberben működik.
(Ma már az a szenzáció, ha valamely politikusról kiderül, hogy tisztességes.)
Megmondom őszintén, "hirtelen felindulásból" szóltam hozzá a cikkéhez azt, amit. Nem igazán néztem a cikk írójának a nevét sem, (-nem is igazán érdekelt), különösen nem annak "munkásságát".
Ezért, hát ilyenre sikeredett.
A böffenetem kiváltó ok az, hogy túlságosan sokan vannak manapság az olyan pofák, akik egy adott helyzetben hirtelen "megvilágosodnak", és olyan dolgokról kezdik fellebbenteni a fátylat, amelyeknek azodáig éppen az eltusolásáért tettek meg mindent.
Válasza nyomán természetesen vettem a fáradságot, és alaposabban utána néztem annak, amiket megemlített.
Be kell látnom, alaposan mellényúltam ebben az esetben. Valóban, még a korábbi "munkásságot" illetően is. Alaptalanul. ok nélkül használtam Önnel szemben a lesújtónak szánt szavakat.
Nincs más hátra, itt és most el kell ismernem, hogy tévedtem, és ezért megkövetem Önt. Elnézését kérem, amiért kellő körültekintés nélkül reagáltam a cikkére. Azt hiszem, ez a minimum, amit valaki megtehet, ha belátja a tévedését.
Mint a cikk írója, személyes érintettség okán néhány apró megjegyzést fűznék hozzászólásához.
1. Ha figyelmesen megnézi, akár az adott cikkhez csatolt korábbi cikkeimet, akkor akár még ön is láthatja, hogy több mint két hónappal ezelőtt is írtam az SZDSZ korrupciós ügyeiről. Ugyanígy - nem csak az szabad demokraták, de az összes parlamenti párt - kritikája sem tegnap jelent meg az írásaimban.
2. Természetesen nem állítom, hogy független újságíró lennék, ha ez alatt a semleges, politikai vélemény nélküli újságírást értjük, ahogy mifelénk azt - valami tévedésből nyilván - szokás. Ugyanakkor politikai véleményem nem függ párttól, nem értelmezhető szervilizmusból, egyik- vagy másik oldali elfogultságból sem. Éppen ezért valamennyi parlamenti pártot különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül tudom kritizálni vitriolba mártott szövegszerkesztővel, szerkesztőim legnagyobb örömére.
Tetszett volna ugyanezt akár két hónappal ezelőtt elővezetni...!
Az lehet, hogy rojtos lenne a seggén a gatya, de akkor még számított volna valakinek-valamit az írása.....