A múlt század közepétől azonban már egy zenei stílus meghatározására használták: napjainkban a taiko több japándobon megszólaltatott csoportos zenélési forma. Első virágkora az ötvenes évekre tehető, amikor Oguchi Daihachi látványos "találmánya" óriási népszerűségre tett szert a szigetországban.
A hetvenes években a diaszpórában élő japánok is sorra alakították taiko-együtteseiket. Céljuk az volt, hogy feltöltekezzenek igazi japán szellemiséggel, közelről érezzék a japán szív lüktetését.
1982-ben a naganoi prfektúra egyik kisvárosában, Kijimában is létrejött egy ilyen csoport, amely Akisino herceg és Kiko hercegnő menyegzőjén debütált. A tizennégy diáklány nagy sikerrel szerepelt először Japánban, később Európában és az Egyesült Államokban is, közben folyamatosan tökéletesítette tudását. Ma már világszerte koncerteznek, különböző jazz- és táncformációkkal bővítik előadói apparátusukat. Szinte minden létező versenyt (a Japán Otaikoversenyt, a Tokiói Nemzetközi Wadaikoversenyt) megnyertek, némelyiket többször is.
A május 7-én a Művészetek Palotájában fellépő Kijima Taiko tehát a japán tradicionális csoportos dobolás legmagasabb szintjét ismerteti meg a világzene-ínyencekkel.
