Miért merült fel, hogy felbontsák a finanszírozási szerződésüket?

Közel másfél éves a történet. Mivel 2003 óta nominálértékén topog a finanszírozás, ez olyan értékvesztést eredményezett, amely mentén a praxisok jó része működésképtelenné válhat. Ennek nyomán, ahogy ezt tavaly egyszer már kimutattuk, a praxisok havi finanszírozásából vagy bért fizetünk, minimum közalkalmazotti szinten, mert azt gondoljuk, hogy ennyi nekünk is jár, de akkor nem marad a működtetésre, vagy pedig fűtés van, világítás, gyógyszer, kötszer és minden, ami kell. Utóbbi esetben ingyen kell dolgoznia a praxis-teamnek, mert nincs bérre elég pénz. Ezért mondtuk több alkalommal is, hogy a praxisfinanszírozást meg kellene duplázni.

Tavaly is ezt mondtuk és idén ez hatványozottan így van. Korábban is felmerült érdekérvényesítésként, nyomásgyakorlásként a kollégák részéről, hogy szerződést akartak bontani. Akkor különböző okokból lebeszéltük erről az embereket, mert egyénenként ez egy igen kockázatos lépés. Aztán bevezették a vizitdíjat, amire azt mondták, hogy majd megold mindent. Azóta elmúlt a vizitdíj, már csak egy epizód, nem hozta meg az eredményt, ráadásul a vizitdíj-kompenzációjától is el akartak zárkózni. Mindez együtt már olyan mértékű kollektív felháborodáshoz vezetett, hogy a kollégák több helyről az országból jelezték, hogy most már tényleg elég. Innentől kezdve a kamarának, mint köztestületnek, a tagjai számára nyújtania kell azt a szolgáltatást, hogy jogilag átnézi, fizikailag is organizálja a közös fellépést. Ezért fogalmaztunk meg egy olyan négy pontból álló követelést, amelyből egy 45 napos, a többi év végi határidejű, és amelyek teljesülése esetén beszélhetünk ismét biztonságos és utánpótlást ígérő alapellátásról. Annak hiányában viszont nem, tehát akkor már lehet az érdekérvényesítésnek ehhez az eszközéhez folyamodni.  Feltéve, hogy  több mint négyezren így fogják gondolni.

Meglesz a négyezer orvos, aki így gondolja?

Nincs az a pénz, amiért ezt meg tudnám mondani, tekintve, hogy az a jóslással lenne egyenértékű. Ebben az állapotban – mindenféle közhiedelemmel ellentétben – még egyetlen ilyen sincsen. Tízezerháromszáz példányban bocsátjuk ki ennek a jogi aktusnak a lebonyolításához szükséges komplett, elkészített egységes dokumentációt. Ezek gyártása ezekben az órákban folyik, postázására emberi számítás szerint a április 21. után kerülhet sor, az orvosoknak 45 napjuk van, hogy ezt visszaküldjék. Hogy ez mennyi lesz? Ezt majd június elején meg tudom mondani.

Sarokba vannak szorítva? A praxis visszaadása elég kétségbeesett lépésnek tűnik…

Nem. Mi egyáltalán nem vagyunk sarokba szorítva. Én azt gondolom, hogy jelen pillanatban a kormány van sarokba szorítva, legalábbis erre lehet következtetni. Én sokkal inkább úgy fogalmaznék, hogy a XXI. századi, európai uniós Magyarországon tízezer, ha tetszik, gazdasági társaságot, kisvállalkozást, tízezer orvost, és tízezer ellátó team-et, akik ráadásul egyértelműen közfinanszírozott, közellátást végeznek, és az egész magyar lakosság alapellátását fedik le, nem lehet olyan helyzetbe hozni, hogy gyakorlatilag abszolút kezelhetetlen válságba jussanak. Ez annyira – idézőjelbe teszem, mégis komolyan gondolom – olcsón megoldható kérdés nemzetgazdasági szempontból, és összes hozadékát számolva annyira kevés pénzből megoldható, és egyszer és mindenkorra rendezhető ügy, hogy ezzel szemben, most már lassan azt kell mondanom, hogy fél évtizedes politikai purparlét csinálni, és minden tíz fillérért fogvicsorogni, ez nem egy elegáns dolog a nemzettel szemben.

Fordítsuk meg a kérdést, mi lesz akkor, ha nem tiltakoznak, és nem nyúlnak a szerződésfelbontás eszközéhez?

Akkor nem fogunk ehhez az eszközhöz nyúlni, ha a követeléseink teljesülnek. Meg kell mondjam, hogy nagyon igazolva látom a kollégák felháborodását és akciókezdeményezését. Hiszen szombaton tettük ezt közzé, és kedden délután a kormánybiztosa lett az ügynek, amiben a mérhetetlenül agresszív és ellenséges magatartású bukott miniszter semmit sem tett. Gyakorlatilag – ahogy ezt már tegnap mondtam – a kormánybiztos kinevezését követő 24 óra alatt több dolog történt ebben az ügyben, mint március 9-étől addig.

Többen azt mondják, hogy veszélyezteti az ellátást, ha az orvosok felbontják a szerződésüket. Mások viszont azt, hogy ha ebben az ügyben nem történik változás, akkor az önmagában ugyanehhez vezet…

Pontosan ezt akartam én is mondani, de megelőzött. Visszakérdeztem volna, hogy mégis, ha nem lépünk fel, az nem veszélyezteti az ellátást? Nézze! Beszéljünk magyarul! Ezernégyszáz háziorvos idősebb, mint a nyugdíjkorhatár. Ezernégyszáz ember. Népegészségügyi és KSH statisztikai adat, hogy magyar halandósági mutatókon belül az orvosok halandósága átlagon felüli. Mit gondol a tisztelt magyar döntéshozó és mit gondol a tisztelt magyar lakosság, hogy ilyen korösszetétel és ilyen gazdasági helyzet mellett, ha mi ölbe tett kézzel nézzük ezt, és az ellátandó lakosság érdekében nem nyúlunk kemény eszközökhöz, akkor ez a veszély nem fog bekövetkezni? Csak akkor majd nem tudunk tükörbe nézni, mert tudtuk, hogy ez lesz, de nem szóltunk, nem tettünk ellene semmit és nem lesz a helyzet kezelhető. Most ez a helyzet, ha nem is könnyen – mert késésben van a döntéshozatal – de kezelhető. Ha visszanézzük 2003-ig a kamarai dokumentumokat, az akkori politika kerek-perec közönséges riadalomkeltéssel vádolta a Magyar Orvosi Kamara akkori vezetését. Kérem! Minden egyes állításunk maradéktalanul beigazolódott! Nem elég ez ahhoz, hogy észbe kapjanak a döntéshozók?

Nem tartanak negatív visszhangtól a szerződésfelbontásokkal kapcsolatban? Egyáltalán, mi a véleményük azokról a kommentárokról, melyek felelőtlenséggel vádolják önöket? Többen azt mondják, hogy az orvos nem sztrájkolhat és más formában sem szüneteltetheti, vagy szüntetheti végleg meg a munkáját, mert az emberek életébe kerülhet…

A médiának a polarizáltsága és ebből fakadóan egyes médiumok rosszindulata az első perctől nyilvánvaló, és ebben semmiféle meglepetés nincs és nem is lesz. Szeretnék néhány tévedést eloszlatni, az orvosoknak történetesen, és ez most független a jelenlegi helyzettől, abszolút egyértelműen ugyanúgy joguk van sztrájkolni, mint bárki másnak. Ez egy jogi kérdés, nincs értelme rajta vitatkozni. Nem sztrájkolhat a rendőr, a tűzoltó és a katona, de az orvos minden további nélkül sztrájkolhat, ez neki törvény adta, alkotmányos joga. Természetesen ehhez vannak bizonyos alapfeltételek, melyeknek teljesülni kell, így kell sürgősségi ellátás és más egyéb, de ebben most ne menjünk bele. Ezt csak azért mondom, mert ez eleve egy rossz demagógia. Ezen túl azt is szeretném elmondani, hogy pontosan azért nem hirdetünk munkabeszüntetést – amire egyébként szintén nagy hajlandóság volna – hogy ezeket a fajta demagógiákat elkerüljük, és az ezzel kapcsolatos fenyegetéseket elkerüljük. Ellenben, azért senki nem vetheti meg a polgártársát, még ha orvos is az istenadta, hogy azt mondja, hogy kérem szépen, én ennyi pénzért és ilyen körülmények között nem dolgozom. Feladom, és igénybe veszem a nyugdíjamat, vagy állást változtatok, boltot nyitok, vagy elmegyek külföldre. Erről van szó, nem munkabeszüntetésről. Ha ez tömegesen jelenik meg, négy-ötezer ember egyszerre teszi azt, létezik a civilizált világon olyan kormányzat, amelyik ezt ölbe tett kézzel nézi, és ez nem okozza a bukását? Ez egy nyomásgyakorló eszköz, amit így kell értékelni és így kell tudomásul venni. Meg kell érteni, hogy ez megtörténhet, még akkor is, ha egyesek úgy gondolják, hogy az orvos egy olyan emberfajta, aki élethosszig köteles mindenféle anyagi mérlegeléstől függetlenül éjjel-nappal dolgozni. Az orvosnak is van családja, saját élete, ő is ember és ő is joggal tart igényt a méltányos bérezésre. És joggal harcolhat ezért.

Kormányt akarnak önök buktatni?

Ezzel meglepett, ez a kérdés annyira váratlanul ért, hogy fel sem merült bennünk. Mi sem bizonyítja ezt jobban – és ha kívánja tételesen tudom dokumentálni – mint Gyurcsány Ferenchez március 11-én és április 1-jén írott levelünk és Lendvai Ildikónak írott levelünk, az MSZP egészségügyi politikusaival történt tárgyalásaink, illetve mindaz, amit erről, eddig nyilatkoztunk. Nem szeretnénk, és soha nem is szoktunk politizálni, legfeljebb szakmapolitizálni. Egyetlen érdekünk a biztonságos betegellátás és az abban dolgozók elfogadható egzisztenciájáért történő küzdelem. Ebben töretlenül kitartunk és ezen túlmenni nem kívánunk, mert dolgunk a gyógyítás volna, ha hagynák. Aki nem hagyja, annak viszont nem örülünk, és nem szeretjük, mindegy milyen politikai párt tagkönyve van a zsebében.