Újságírók rendkívüli helyzetben

Franciaországban, ahol nincsenek írott normák e téren, a két és fél évvel ezelőtti elővárosi lázongások idején a legtöbb médium átvette a France3 köztévé gyakorlatát, mely úgy határozott, nem mutat lángoló autókat, épületeket, hanem csak az oltásról, a romokról készített képeket engedi adásba, illetve bemutatja e külkerületek mindennapjait - említett egy példát Szederkényi Olga, a Magyar rádió munkatársa.

Az újságíró, aki ottani rádiók, tévék illetékes vezetőit végigkérdezve készített tanulmányt a kérdésről, megjegyezte, később visszaigazolta e döntés helyes voltát, hogy az események több résztvevője is úgy nyilatkozott, azért gyújtogattak, romboltak, "mert látták a tévében, hogy ez a trendi, így lehet felhívni magukra a figyelmet".

Mint mondta, az események után akadt olyan médium, amelyik "külváros-specialistákat" nevelt ki munkatársai közül, de olyan is, amelyik az adott, a hírekbe csak szélsőséges esetekben bekerülő vidéket ismerő külsőst alkalmaz, hogy el tudjanak igazodni a helyi viszonyokban.

A híradás és a hírfogyasztás is gyorsul, e tempó mellett pedig nem lehet mélységében ábrázolni egy-egy konfliktust - adott másik szempontot Al Ghaoui Hesna, a Magyar Televízió (MTV) riportere, aki szerint az időnyomás miatt egyre terjed az általánosítás, márpedig nem lehet egy kalap alá venni például az egymilliárdos arab világot.

Saját becsléseire hivatkozva azt mondta: a Gázai-övezetben harminc, Pakisztánban ötven, Irakban száz halott "kell ahhoz", hogy egy erőszakos cselekmény a képernyőkre kerüljön.

A magyar médiumoknak ma nincs pénzük arra, hogy szavatolják a riportereik életét - jegyezte meg, erkölcsi dilemmaként említve, hogy elfogadhatja-e a riporter, vagy függetlensége védelmében el kell utasítania, hogy egy nemzetközi szervezet - például a vöröskereszt - védelme alatt jut el a világtól elzárt vidékre, s hoz onnan egyedi anyagokat.