Kóka ideje alatt az SZDSZ eddig nem tapasztalt népszerűségi hullámvölgybe került. Ha a párt kilép a kormányból – s jelenleg minden jel erre mutat – akkor nem volna-e politikailag ésszerű döntés a vezető személyét is megváltoztatni? Például a párton belül az utóbbi napokban többször felvetődött Kuncze Gáborra?

Annak ellenére, hogy Kuncze Gábornak erős a párton belüli népszerűsége, személye önmagában nem oldaná meg az SZDSZ problémáit. A párt hitelességvesztése és népszerűségesése nem Kóka János elnöksége alatt kezdődött, és az SZDSZ szervezeti-ideológiai problémái illetve erős belső konfliktusai sem új keletűek; így Kuncze Gábornak olyan problémákkal kellene szembenéznie, melyek jelentős részben éppen az ő elnökségéhez köthetőek. Kuncze Gábor „jelölése” a pozíciójában meggyengült Kóka János kísérlete arra, hogy vezető pozícióját továbbra is megőrizhesse a pártban.

A Kuncze-forgatókönyv mennyire spontán? Ezek szerint lehetséges, hogy már régen be volt készítve?

Kóka János a koalícióból való kilépéssel próbálta saját pozícióját megszilárdítani a párton belül. A felvetés azt a beismerést tükrözi, hogy ez a kísérlet nem, vagy csak részben volt sikeres, mert Kóka jelenleg nem érzi elég erősnek a pozícióját az újraválasztáshoz. Ez ugyanakkor tipikusan olyan lépés, amelynek más a hatása a párton belül, mint a potenciális szavazók körében. Míg az előbbi dimenzióban pozícióerősítő hatása lehet, addig a szélesebb közvélemény felé egyértelműen pozíciógyengülést sugall.

Sokan a kormányválságot Kóka és Gyurcsány közti, felszín alatti személyes ellentéttel magyarázzák. Emlékszünk arra is, amikor Kóka beszéde közben a miniszterelnök a „de bátor lett elnök, úr” kiszólással élt. Létező konfliktusról van szó? Amennyiben igen, ennek mekkora szerepe van a jelenlegi helyzetben?

A pártvezetők közötti személyes konfliktusnál sokkal jelentősebb a két párt között feszülő politikai konfliktus, illetve az eltérő érdekek: a támogatásában meggyengült MSZP és SZDSZ is elsődlegesen saját korábbi táborának megerősítésére koncentrál, és ehhez szükségszerűen egymáshoz képest is definiálják magukat. Az egészségbiztosítási reform, az adórendszer módosítása, az MVM átalakítása kapcsán például a két párt az utóbbi időben nagyon eltérő, egymással nehezen összeegyeztethető politikai álláspontot képviselt. A kérdés annyiban szól személyekről, hogy Kóka János és Gyurcsány Ferenc is saját pozíciójuk párton belüli megerősítésére kívánták felhasználni a koalíciós partnerrel szembeni politizálást.

Fodor Gábort sokan azért támogatják az SZDSZ-en belül, mert programalkotó politikusnak tartják. Fodor esetleges tisztújítási győzelme esetén mennyiben lenne más az SZDSZ politikája?

Fodor Gábor sokkal békülékenyebb hangnemet képvisel a koalícióval szemben, mint Kóka János, és az MSZP-ben is sokan úgy látják, hogy egy Fodor Gábor vezette SZDSZ-szel könnyebb lenne a kiegyezés. Míg Kóka János inkább az SZDSZ-tagság MSZP-vel szembeni önállósulási vágyára játszik rá, Fodor Gábor a koalícióban maradásban érdekelt tagok támogatását kívánja megnyerni. Fodor Gábor elnöksége esetére a környezetvédelmi és emberjogi témák hangsúlyosabb képviseletét, illetve az SZDSZ megújulását ígéri; de előre nem tudni, hogy konkrétan milyen lépéseken keresztül kívánná megvalósítani az SZDSZ vezetésével szembeni kritikákból kibontott programját.

Mik a legfontosabb feladatok, amik most az SZDSZ-re és a jövendő elnökére várnak?

Az SZDSZ számára jelenleg a legfőbb kérdés, hogy mennyire tudja belső konfliktusait rendezni, hiszen már a népszavazási kampány óta is azt láthatjuk, hogy a párt belső konfliktusai és az elnökválasztási botrány utóélete gátolják a pártot a politikai cselekvésben és a szavazók megszólításában.

Amennyiben az SZDSZ kilép kormányból, elképzelhető-e bármiféle együttműködés a jobboldallal?

Eseti ügyekben az SZDSZ dönthet úgy, hogy támogatja a Fidesz egyes felvetéseit. Összességében viszont egyik pártnak sem érdeke egy szorosabb együttműködés kialakítása: a Fidesz számára az elmúlt években sokszor az SZDSZ volt a „főellenség”, és az SZDSZ kritikáinak is a Fidesz volt a fő célpontja. Egy ilyen helyzetben a szavazók várhatóan egyik oldalon sem díjaznának egy szorosabb együttműködést. A két párt együttműködésének a parlamenti matematika szempontjából sem lenne értelme, hiszen a két pártnak összesen nincs meg a mandátumtöbbsége a parlamentben.

Egy esetleges elnökcsere és iránymódosítás jelenthet visszatérési lehetőséget az SZDSZ-től eltávolodott liberális értelmiségiek (Bauer Tamás, Kis János, Hack Péter stb.) számára?

Nem az a kérdés, hogy például az említett személyek ismét belépnek-e a pártba, hanem az, hogy kívülről támogatóként lépnek-e fel. Ugyanakkor ez nem befolyásolja érdemben az SZDSZ helyzetét, bár igaz, hogy a párt körüli értelmiségiek támogatása része az SZDSZ-szel kapcsolatos csodavárásnak.