Az agresszív diák és a spagetti

Egyes tanulók agresszív viselkedése intenzív társadalmi vitát indított el, érthető tehát, hogy a magatartás-pszichológusok igyekeznek feltárni e fiatalok féktelen viselkedésének okát, s megtalálni a fékezhetőségük módját.

Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy felismerjük a fő okot, a társadalmak fokozódó türelmetlenségét. Hiszen mind nehezebben kezelhető ellentétek feszülnek gazdagok és szegények, hívők és hitetlenek, fiatalok és öregek, vidékiek és városiak, kisebbségek és többségek, különböző politikai oldalakhoz tartozók között. A tekintély tisztelete is kiveszőben, nyomában maga a tekintély is kifogyóban van.

Az oktatási intézmények világa is kistársadalom, amelyben a kiscsoportos ovis még kedvesen szófogadó, a másodikos kisdiák már rendetlenkedik, a fejlett testalkatú középiskolás pedig nekiront a tanárjának. Mert nem azt látja benne, akitől átveheti az élethez szükséges alapismereteket, hanem olyasvalakit, aki a tananyag leadásakor ráerőszakolná az akaratát.
A fordulat csak felsőfokon következik be, amikor a hallgató már belátja az ismereteknek a jövőbeli egész életét alakító fontosságát, s ott már fizetni is hajlandó értük.

A diákok renitens viselkedésében bizonyára nagy szerepük lehet az örökölt, hozott, idegrendszerüket formáló génjeiknek is. Olaszországban, a pármai egyetemen kutató Giacomo Rizoletti és Vittorio Gallese pszichológusok 1995-ben majmok viselkedését tanulmányozva figyeltek fel a tükör-neuronok fontosságára. A neuronok az idegrendszerünk legkisebb, de önmagukban is négy részből összetett sejtjei. Az agyunkban lévők között találhatók a tükör-neuronok, másképpen művelet-elleső, -másoló, és -tároló idegsejtek, amelyek mintegy visszatükrözik cselekvéseink irányításába a megfigyelteket.

A köztudottan utánzó hajlamú majmokat figyelve azt észlelték, hogy röviddel a csemegéket osztogató kutatók megjelenése után egyesek már félrelökték azokat a társaikat, akik előző alkalommal előttük kaparintották meg a gyümölcsöket. Az ellesés-utánzás-archiválás útján való tanulást aztán az embereken is kutatták. Egyszerű példája a spagetticsíkok villára feltekeréssel, "olasz módra" történő fogyasztása, melyet a kisgyerekek a szüleik példáját figyelve, maguktól elsajátítanak. (Csakúgy, mint a távol-keletiek a pálcikával étkezést, amit az idegenek csak nagy keservesen tanulnak meg). Ezért ezt az ismeretszerzési műveletet, az ellesést spagetti-módszernek nevezték el.

Sok vizsgálat után jutottak el odáig, hogy a diákok agresszív viselkedésének oka, hogy a saját környezetükben hasonlót tapasztalnak. Lehet, hogy az apa iskolázott, de uralkodik a családon, nem tűr ellentmondást. Otthon a diák vele nem mer szembeszállni, ám a tanárt nem védi az apai tekintély, tehát növendéke vele szemben éli ki az otthon elfojtott agresszivitását. A másik valószínű ok: a szülők elégedetlenkedők, kötekedők, lázadozók, a jogaikat fitogtatók, amit a gyerekeik átvisznek az iskolába, amivel aztán elnyerik félénkebb társaik csodálatát is.

Az olasz kutatók által vizsgált esetekben a családtagokból hiányzott az empátia, a mások megértése. Vagy végletesen uralkodó, vagy lázadozó természetűek voltak.

Az amerikai Harvard Egyetemen 1980 óta folyamatosan ellenőriznek végzett hallgatóik közül olyanokat, akik később ott (vagy másutt) tanársegédként, majd tanárként oktatnak. Különböző szakokat végeztek el több szemeszter alatt. Náluk azt tapasztalták, hogy majd mindegyikük olyan módon tanít, ahogy az egyetemen az első évben őt tanították, miként a tükör-neuronjaikban rögződött.

A személyes, kezdeti példamutatás ezért általában döntő fontosságú. Az agresszív diákok esetében is.