Ahonnan indult

Hiller István oktatási és kulturális miniszter még tavaly májusban beszélt arról, hogy nincs
rendben a magyarországi fesztiválok támogatásának rendszere. Olyan struktúra kell, amely jobban differenciál a fesztiválok között, és a támogatások szétosztásánál figyelembe veszi a rendezvények tartalmát, turisztikai minőségét, társadalmi hatását, marketinges felhasználását, valamint gazdasági hatását is. Az egyeztetések után a döntést még júniusra ígérték. A fesztiválszervezők dörzsölték a markukat, talán most már történik valami.

Ám csalódniuk kellett, mert az ügy – majdnem egy évig- lekerült a napirendről, (legalábbis a nyilvánosság szintjén) és egészen a múlt hétig úgy tűnt, nem történik semmi. A minisztériumban úgy fogalmaztak: csak jól előkészítették.

Művészetek Völgye: az idei áldozat

Máshol viszont nem állt meg az élet: Márta István március elején (épp a népszavazás után) bejelentette, hogy anyagi gondok miatt nem tudják megrendezni az idei, jubileumi 20. Művészete Völgye Fesztivált. Legfőbb érvként azt hozta fel, hogy a fesztiváltámogatási rendszer olyan helyzetbe hozza őket, hogy a támogatás összegéről, csak a rendezvény megkezdése előtt két hónappal értesülnek, ami tarthatatlan. Addigra ugyanis már le kell kötni a reklámszerződéseket, meg kell állapodni a művészekkel, amit lehetetlen úgy megtenni, hogy nem tudják, milyen összeggel kalkulálhatnak. Ám, ha nincs hirdető, nincs pénz sem. Ördögi kör. Esetleg hitelt tudnának felvenni, ami Márta István szavaival: „az öngyilkossággal lenne egyenlő”. (Sok komolyabb fesztivál egyébként bankhitellel oldja meg ezt a lehetetlen helyzetet, bízva abban, hogy a kiutalt támogatás, illetve a rendezvény bevételével vissza tudják majd fizetni az életmentő kölcsönt.)

Kapolcs egyébként is kakukktojás volt sok szempontból. A pályázásnál például azért, mert az NKA és az ÖTM (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) közös kiírásánál a Balaton régió területén lévő rendezvények automatikusan kiesnek, így a Művészetek Völgye is. Továbbá Mártáék nem indulhattak a balatoni térség különböző fejlesztési pályázatain sem a bonyolult rendezvény besorolhatatlansága miatt. Az NKA Kiemelt Kulturális Programok Kollégiuma pályázatán viszont igen, ám ezeket csak tavasszal írják ki, és ez az előbb felsorolt problémákra (tervezhetőség, reklámszerződések) szintén nem megoldás. Így döntöttek úgy a szervezők, hogyha nem tudják tartani az előző évek színvonalát, ha nem tudják azokat a művészeket, társulatokat, zenekarokat lehívni, akiket a Völgybe járók évről-évre elvárnak, akkor inkább nem rendezik meg az idei fesztivált, helyette inkább csinálnak egy önköltséges, alternatív, civil programsorozatot. (Bűvészetek Völgye)

Ezt már nem lehetett szó nélkül hagyni

Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnál gyorsan, közleményben reagáltak Márta István gyászos hangulatú sajtótájékoztatójára: „Így amikor értesült (az ÖTM) a pénzügyi gondokról, kifejezte szándékát: megvizsgálná, milyen lehetőség kínálkozik a rendezvény támogatására…”
Arról még nincs tudomásunk, hogy a felülvizsgálat alkalmával előbbre jutott-e az idei Művészetek Völgye ügye, viszont Hiller István tavaly júniusra ígért új támogatási rendszer kidolgozása, mostanra elkészült. Be is mutatták április 22-én.

Pozitívumok

Az összművészeti fesztiválok támogatásáról mostantól majd a Kiemelt Kulturális Programok Kollégiuma dönt. (Ennek az új testület tagjainak felét a fesztiválszövetségek delegáltjai teszik ki.) Két lényeges elemet kell kiemelni az újításokkal kapcsolatban. Az egyik: a tervezhetőség érdekében már fél évvel az események előtt dönteni fognak a támogatásokról, így a fesztiválszervezők biztosabban tervezhetnek előre, (a megelőző év második felében kiírják és elbírálják a következő év fesztiválokat támogató pályázatát) sőt a legnagyobb fesztiválok esetében törekedni fognak a többéves támogatási szerződések megkötésére!

Ennél talán még fontosabb a másik: a különböző fesztiválokat egy meghatározott szempontrendszer alapján osztályozni fogják. Hogy melyek ezek a szempontok? A programok tartalma, a turisztikai hatás, a térségfejlesztés, a marketing, valamint a gazdálkodás. (Tehát egy kulturális és négy gazdasági szempontról beszélünk.) A besorolás alapján fognak dönteni arról, hogy egy-egy rendezvény mennyi pénzt érdemel.

A differenciálás azért volt fontos, mert Magyarországon évente mintegy 3000 rendezvény nevezi magát fesztiválnak, ebbe a számba azonban éppúgy beletartoznak a falunapok, mint a nagy kulturális események. Külön kellett végre választani a kulturális, turisztikai és regionális szempontokat, meg kellett különböztetni a gasztronómiai, a kulturális és az egyéb fesztiválokat – hangsúlyozta Márta István.

Amin még mindig lehet fanyalogni

A múlt hétvégén startolt Mediawave fesztiválon a szakmai érintettek, már hangot is adtak hiányérzetüknek is: egyetértettek abban, hogy noha alapjában jó az új minősítési rendszer, a fesztiválok finanszírozási problémáját nem oldja meg, hiszen a forrásként szolgáló pénz továbbra is kevés.

Az viszont igaz, hogy ezt jobban, s talán igazságosabban lehet elosztani. Azonban továbbra is szükség van az európai és a hazai pályázati rendszerek összehangolása, az egyes pályázatok még ma is élet- és valóságidegenek.

Az új csodaszó: kulturális turizmus

Az új támogatási rendszer kimondottan a kulturális turizmus fellendítését kívánja szolgálni a sok szempontú elbírálás nyomán. A kulturális turizmus a különböző kulturális helyszínek, a nemzeti jelen kultúráját, művészetét bemutató programok turisztikai célú hasznosítását jelenti.
A kulturális turizmus épp ezért minőségi megkülönböztetést jelent a turizmus más típusaival szemben.

Az oktatási és kulturális minisztérium az alábbi szempontokban látja a kulturális turizmus jelentőségét: az épített értékek hasznosításával elősegíti azok védelmét, jövedelmet biztosít a karbantartáshoz; elősegíti a tradíciók, szokások élővé tételét és fennmaradását; közvetítő szerepet tölt be a különböző kultúrák között; hozzájárul a területi különbségek kiegyenlítődéséhez; növeli a kulturális kínálatot; ösztönzi a munkahelyek számának növekedését; lehetőséget biztosít az életminőség javulására. Hiller István az alábbi szavakkal határozta meg a kulturális turistát, ő „a legjobb turista: érdeklődő, ugyanakkor igényes és sokat költ". Tehát a kulturális turizmus valahol egy gazdasági folyamat is: pénzt lehet beletenni, amit jó esetben majd ki is lehet venni.

Ha máshonnan nem, hát jöjjön a turistától a pénz. Más kérdés, hogy a kultúra piaci alapokra helyezése, mennyire életképes alternatíva ma Magyarországon. Az pedig szinte biztos, hogy a szervezők álma nem ez.