Temesvári vándortárlat

Az idei reneszánsz esztendőben - amikor országszerte Mátyás királlyá választásának 550. jubileumára emlékezünk -, már az év elejétől a temesváriak is együtt ünnepeltek velünk. Annál inkább, mert a későbbi, európai hírű és rangú uralkodó a ma is álló temesvári Hunyadi-kastélyban töltötte gyermekkorát, ahol ma a műemléképületben történeti múzeum működik.

Az ezévi első közös rendezvény színhelye a részben románok lakta Gyula városa volt a közös országhatáron, pontosabban pedig az ottani Román Kulturális Központ épülete. Megnyitásának időpontja egybeesett az immár ötödik alkalommal megtartott gyulai karnevállal, amikor február derekától március elsejéig Temesvári reneszánsz témakörrel harmincnégy bánáti kortárs képzőművész állította ki legújabb munkáit. A rangidős mesterek mellett a középnemzedék éppúgy felvonult, mint tanítványaik, a temesvári Nyugati Egyetem művészeti karának nemrég vagy frissen végzett hallgatói. A választott műfajok és alkalmazott technikák valamint alapanyagok legalább ennyire sokfélék voltak : festmény, egyedi és sokszorosított grafika, bronzból öntött avagy fából és kőből faragott kisplasztika továbbá faliszőnyeg egyaránt előfordult Sorin Nicodim festőművész válogatásában és szakszerű rendezésében.

A kölcsönösen előnyös együttműködés tovább folytatódik, hiszen május 30-ig - csaknem két hónapon át - Budapesten vendégeskednek a Román Képzőművészek Szövetsége temesvári filiáléjának tagjai. A Román Kulturális Intézet falai között Orient Express 125 témakörrel a Párizstól Konstantinápolyig közlekedett néhai luxusvonat jubileumát választották jelképes eszköznek a közös múltidézésre. A hasonló jellegű csoportos vendégtárlat mezőnye ezúttal még népesebb, a negyvennégy különféle alkotó munkáit most Petru Galis festőművész gondozta kurátorként. Az ünnepélyes megnyitón Szekernyés János műkritikus, az országos román szakmai szövetség bánáti fiókjának elnöke fontosnak tartotta közölni:

Kétszáz tagot egyesítő Temes megyei szervezetünk már régóta, rendszeresen készít elő olyan kollektív kiállításokat, amelyek valamilyen jeles helytörténeti évfordulóhoz kötődnek. Ilyen volt például a legutóbbi években, hogy másfél évszázada érte el a vasút a várost (1857-ben), vagy hogy százhúsz esztendővel ezelőtt kontinentális viszonylatban is először gyulladtak ki a köztéri villanyvilágítás fényei az Osztrák-Magyar Monarchia akkori garnizonvárosában, a birodalom délkeleti peremén. Most az egész kontinenst átszelő és Temesvárt is érintett szerelvény 125 éves sikersztorija lett az ürügy arra, hogy kortárs alkotóink modern szemlélettel interpretálják újra Európa keleti és nyugati végletei között kialakuló kapcsolatainkat, a mozgékonyság, a kölcsönös kommunikáció valamint a haladás jegyében. A vándortárlat a budapesti zárás után Madridba megy tovább, ahol az ottani román nagykövetség épületében tekintheti meg a spanyol közönség.

Hogyan alakulnak tovább a román-magyar kortárs képzőművészeti kapcsolatok?

Most kerestek meg az angyalföldi Klub Galéria részéről, hogy szívesen
fogadnának minket június folyamán egy hasonló jellegű csoportos tárlattal. Régi barátunkkal, az örömünkre itt most is megjelent Ernyei Gyulával pedig még a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége elnökeként alakítottunk ki aktív együttműködést. Most ismét rajtuk a sor, hogy az előző évek kölcsönös látogatásai nyomán, ismételt meghívásunkra még a nyár elején egy újabb szakmai tagozatuk mutatkozzék be a bánáti nézőközönségnek, ahová már régi, kedves ismerősként térnek vissza - vázolta az együttműködés újabb lépéseit a román partner-szövetség temesvári szervezetének elnöke.