"A roncsok maradványai körül nagy számú tárgy hevert, köztük hat rézágyú, több tonnányi réz, több mint ötven elefántagyar, étkészletek, navigációs eszközök, fegyverek, valamint a XIV. század végén és a XV. század elején vert több ezer spanyol és portugál arany pénzérme" - közölte Hilifa Mbako, a dél-afrikai De Beers gyémántbányászati cég szóvivője, aki a felfedezésről tájékoztatta a sajtót.

A De Beers régészei a namíbiai állammal közösen létrehozott Namdeb Diamond Company számára végeztek víz alatti bányászati feltárásokat, amikor - még áprilisban - először egy hajóágyú maradványára találtak, majd a 25 méteres mélységből fokozatosan elkerültek a többi leletek.

A spanyol készítésű bronzágyuk a XVI. század elejéről datálhatók. Mbako elmondta, hogy nagyon alaposan átvizsgálták a helyszínt, miután a hatóságok által megbízott két régész gondoskodott a roncsok biztonságáról. A namíbiai műemlékvédelem illetékese, Gabi Schneider rámutatott: Namíbia számára "az évszázad régészeti leletéről" van szó, amely egyben "mérhetetlenül nagy nemzeti és nemzetközi értéket is képvisel".

Portugália és Spanyolország kormányát tájékoztatni fogják a hajóroncs megtalálásáról. Az első adatok szerint Feket-Afrika eddigi legrégebbi - feltehetően az európai hódítás idejéből fennmaradt - ilyen jellegű leletéről van szó.

Nem lehet tudni, hogy mi volt a hajó neve és milyen küldetésben járt, de alaposan feltételezhető, hogy egy viharban süllyedt el, méghozzá azért, mert túlságosan megrakták kincsekkel. A rakományból ítélve a XVI. század elején történt a hajótörés, abban a korban, amikor Kolumbusz Kristóf és Vasco da Gama expedíciói is útnak indultak.

Dieter Noli régész, aki 20 éve dolgozik Namíbiában, az AP-nek elmondta, hogy ebből a korból rendkívül ritka az ilyen értékű lelet. Egy másik kutatóval, Bruno Werzzel együtt Noli arra készül, hogy Portugáliában és Spanyolországban felkutassa a hajóra vonatkozó dokumentációt, mivel az olyan értékű kincset szállított, hogy alighanem hivatalos küldetést hajtott végre, amelynek emlékét feltehetően írásos feljegyzések is őrzik.

A hajó által szállított nagy mennyiségű réz arra utal, fejtette ki, hogy feltehetően egy kormány küldte a térségbe ágyúkészítésre szolgáló anyagért. Az elefántcsonttal való kereskedelem akkoriban királyi családok előjoga volt, ez szintén arra utal, hogy a hajó hivatalos küldetésben járt. Az rejtély, hogy miért volt a kapitánynál annyi készpénz. Lehet, hogy abból kellett beszereznie a rakományt, vagy előzőleg nagyon jó üzletet csinált, vagy éppen kalóz volt - fejtette ki Noli.

A katasztrófa okára is van elmélete a tengeri régésznek. A helyszínen talált maradványok arra utaltak, hogy amikor elsüllyedt, a hajó már rossz állapotban volt, gerendáit férgek rágták. A térség, ahol tragédiája bekövetkezett, hírhedt viharairól, rossz időjárásáról, a hajók, ha lehet, még ma is elkerülik. Abban az időben a műszerek sem voltak megfelelőek, egyáltalán expedíciót indítani Afrika déli részére "igazi kockázati befektetést" jelentett.

"Tessék elképzelni egy ilyen öreg, szivárgó hajót a viharban. A réztömböket talán megfelelően lehetett rögzíteni, de az elefántagyarak, amelyek közül ötvenet meg is találtak, elcsúszhattak a raktérben, megbontva a hajó egyensúlyát. És a hajó elsüllyedt, a mélybe húzta saját rakománya..." - magyarázta a kutató.