Moro 1916. szeptember 23-án született Magliében, 1948-tól volt parlamenti képviselő, 1955-től töltött be kormánytisztségeket. 1959-től volt a Kereszténydemokrata Párt (DC) főtitkára, 1963-1968 és 1974-1976 között állt különböző kormányok élén, ezzel a háború utáni Olaszország egyik leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfője volt. 1976-tól a DC elnökeként az egyik legbefolyásosabb olasz politikusnak számított, s elrablása pillanatában éppen arra készült, hogy szakítva a második világháború óta tartó politikai hagyománnyal, bevonja az akkor ereje teljében lévő kommunista pártot a kormányt támogató parlamenti többségbe.
A "történelmi kompromisszum" azonban nem valósult meg: 1978. március 16-án a parlament rendkívüli ülésére tartó Moro gépkocsiját reggel negyed tízkor a forgalmas utcán megtámadták, testőreit megölték, őt magát elhurcolták. Az akciót két nappal később a Vörös Brigádok terrorszervezet vállalta magára. (Az 1969-ben egy chiavari szállodában Renato Curcio filozófus által létrehozott Vörös Brigádok merényletsorozata 1974-ben kezdődött. 1976-ban követték el első, 1988-ban utolsó politikai gyilkosságukat, számlájukra majdnem félszáz halálos áldozat írható. A szervezet az általa megvetett társadalmi rendet akarta megrendíteni a látványos terrorakciók révén.)
A Giulio Andreotti vezette kabinet elzárkózott a tárgyalásoktól, és álláspontján azután sem változtatott, hogy Moro nyilvánosságra került és befolyásos politikusokhoz intézett titkos üzenetekben egész haláláig erre szólította fel a kormányt. Április 15-én a Vörös Brigádok bejelentette, hogy Moro kihallgatása véget ért, bűnösnek találták és halálra ítélték. Miután a hatóságok visszautasították a Vörös Brigádok fogolycsere-ajánlatát is, a szervezet május 5-én bejelentette: az ítéletet végrehajtják. A meggyötört Moro holttestét 55 napi fogsága után egy autó csomagtartójába gyömöszölve 1978. május 9-én találták meg Róma belvárosában, jelképes módon félúton a kereszténydemokrata és a kommunista párt székháza között.
Az ügy háttere máig nem világos. Az biztos, hogy a politikust a Vörös Brigádok kommandója rabolta el és gyilkolta meg, viszont öt hosszú per után sem lehet tudni, kik a felelősek haláláért. Sokan vélik úgy, hogy az olasz politikai elit a "történelmi kompromisszumot" ellenző része hallgatólagosan vagy tevékenyen segítette a terroristákat, már az ügyet vizsgáló bíró is szóvá tette a belügyi szervek nemtörődömségét. Megint mások úgy vélik, a Moro-ügy mélyén a keleti és a nyugati blokk csatározása rejlik, s vagy az amerikai titkosszolgálatot, vagy a Szovjetuniót sejtik a háttérben. Egyes vallomások szerint a tett végrehajtásában közvetlenül is részt vett a maffia, amellyel Andreotti kiváló viszonyban állt, s meg is próbálta kieszközölni Moro elengedését - amikor azonban fülébe jutott, hogy Moro a fogságban írott leveleiben említést tett az ő szoros maffiakapcsolatairól, leállította bizalmasait.
