Marina Vlady 70 éves

Az orosz emigráns szülők gyermekét Marina Catherine de Poliakoff-Baidaroff néven anyakönyvezték. A művészcsalád (apja operaénekes, anyja balett-táncos volt) négy lánya közül hárman választották a filmes pályát, mindhárman más néven lettek ismertek. Marina először balettozott, tagja volt a párizsi Operaház balettkarának. Nevét 14 évesen változtatta meg, hogy ne zavarja akkor ismertebb nővérei pályafutását s Olaszországba költözött, itt forgatott jelentéktelen filmjeiben inkább bájos lényén, mint színészi tehetségén volt a hangsúly. Első főszerepét 15 évesen játszotta el, s a kritika ettől kezdve igazi színésznőnek fogadta el. Egy forgatás során ismerkedett meg a szintén orosz származású Robert Hossein francia rendezővel, akihez feleségül ment és akitől két gyermeke született.

Marina Vlady az ötvenes-hatvanas évek új moziideálját testesítette meg, érdekes arcával, szőke szépségével, titokzatos szemeivel a nőiesség új szimbóluma lett. Az 1955-ben forgatott A boszorkány című filmben viselt frizurájával egyben divatot teremtett, nemzetközi sikert aratott a Bűn és bűnhődésben. Legemlékezetesebb alakítását Marco Ferrari A méhkirálynő című filmjében nyújtotta, a feltűnéshez hozzájárult, hogy a cenzúra csak több változtatás után engedélyezte a provokatív film forgalmazását. Vlady megkapta a cannes-i filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó kitüntetést és Arany Glóbusz díjra is jelölték. 1963-ban másodjára is férjhez ment, egy pilótától született kisfia.

Játszott Jean-Luc Godard Két vagy három dolgot tudok róla című alkotásában, majd Jancsó Miklós rendezte a Sirokkóban. Marinának származása és nyelvismerete keletre is utat nyitott, így 1969-ben a szovjet a Sirály születése című filmben Csehov rajongásának tárgyát, Lika Mizinovát formálta meg. A hetvenes években a tengerentúlon is megpróbált karriert csinálni, de nem sok sikerrel.

1968-ban egy véletlen találkozás alkalmával ismerte meg a hazájában kultikus figurának számító Vlagyimir Viszockij orosz színész-énekest. A már életében legendás dalköltőnek haláláig, 1980-ig volt a felesége, házasságukat azonban megviselte Viszockij zaklatott életvitele. Egyetlen közös filmet forgattak 1977-ben - Mészáros Márta rendezésében - Ők ketten címmel. Vlady kapcsolatukról később Szerelmem, Viszockij címmel írt könyvet.

Viszockij halála után visszaköltözött Franciaországba, ahol elsősorban televíziós sorozatokban vállalt szerepet, egyik utolsó munkája a Taviani-fivérek rendezte Feltámadás volt 2001-ben.
Marina Vlady szabadidejében szívesen foglalkozik szobrászattal és irodalommal. 2002-ben Az én cseresznyéskertem címmel regénye, 2005-ben memoárkötete jelent meg. Nővéreivel hanglemezfelvételeket is készített. Negyedik házasságát a nyilvánosság kizárásával kötötte egy orvossal, aki 2003-ban hunyt el.