A kereszténység egyházzá, azaz szervezett közösséggé alakulása a Biblia szerint akkor történt, amikor a tanítványok Jézus feltámadása után hét héttel Jeruzsálembe mentek a zsidó vallás szerinti zarándokünnepre. Ennek során - azon túlmenően, hogy részt vettek a zsidó vallás szertartásain - különvonultak az ünneplő tömegtől, hogy mesterükre emlékezzenek és imádkozzanak.
A pünkösd kifejezés azt mutatja, hogy mintegy ötven nappal Jézus feltámadása után került sor erre a zsidó ünnepre, ugyanis a görög "pentecoste", azaz "ötven" szóból ered a magyar pünkösd elnevezés.
A kereszténység pünkösdje egybeesik a zsidó vallásnak azzal az ünnepével, amellyel a Sínai-hegyen az Úrral történő szövetségkötésre, valamint az isteni törvény átvételére emlékeznek. Ennek során a zsidóság hálát ad, hogy Isten törvényt adott nekik, szövetséget kötött velük, és nem hagyta magára az emberiséget. Ezt az ünnepet az őskeresztények a Krisztus halála utáni első néhány évtizedben szintén ünnepelték.
Az ünnep jellege azonban a kereszténység körében tartalmilag teljesen átalakult. Ez annak tudható be, hogy az első alkalmon az apostolok elkülönülése során a hagyomány szerint a Szentháromság harmadik személye, a Szentlélek áradt ki az apostolok körében, melynek eredményeként eltűnt hitbeli bizonytalanságuk, és kezdték átérezni felelősségüket az evangélium hirdetését illetően.
A Jézus halálát és feltámadását követő 49 napban a tanítványok társaságára ugyanis a hitbeli tétovázás volt jellemző. Krisztus kereszthalála után úgy érezték, hogy egyedül maradtak, hiszen annak ellenére, hogy Jézus húsvétkor feltámadt, nem volt velük, vezető nélkül maradtak - idézte fel Tarjányi Béla.
A Jézus feltámadásáról szóló keresztény örömhír pünkösd utáni terjesztése során viszont végbement az intézményesülés, mivel sokan csatlakoztak az új hithez, amelyhez működési keretet találtak az egyház létrehozásával. A kereszténység terjesztésével azonban az üldöztetés is sorsukká vált, az öngyilkos Júdáson kívül mind a 11 tanítvány kivétel nélkül vértanúhalált halt.
A kereszténység üldöztetése az egyház megalakulása után mintegy 300 évvel ért csak véget, amikor Nagy Konstantin római császár a milánói ediktumban Kr. u. 313-ban elismerte a vallásszabadságukat.
A pünkösd a keresztény hit szerint az egyházalapításon túl a Szentlélek kiárasztásának ünnepe. A Szentlélek a Biblia szerint apró lángnyelvek formájában jelent meg az apostolok fejére szállva, s ez mintegy szimbolizálta a keresztények együvé tartozását.
A keresztények hite szerint az isteni harmadik személy, a Szentlélek segítségével gyakorolják vallásukat a hívők jelenleg is. A Szentlélek egyúttal a Biblia szerzője is, mert a keresztény felfogás szerint az alkotókat ő irányította a szent iratok papírra vetésekor.
A professzor elmondása szerint a pünkösdkor ünnepelt Szentlélek egységben van a másik két isteni személlyel, az Atyával és a Fiúval, amit "emberi felfogással lehetetlen elképzelni". Lukács evangélista többször megemlíti a Bibliában a Szentlélek munkáját, illetve segítségét, többek között akkor, amikor Jézus negyven napra elvonult a pusztába, és a Szentlélek segítségével tudott úrrá lenni a különböző kísértéseken.
Ugyanígy az egyház nemzetközivé tételét is a Szentlélek munkájának tulajdonítja a Biblia Apostolok cselekedetei című könyve, egyebek mellett azzal, hogy az apostolok megkapták a nyelveken szólás tehetségét, így tudtak misszióba vonulni, és nemzeti egyházakat alapítani a világ minden táján.
A katolikus elvek szerint a Szentlélek segítette és segíti most is a különböző egyházi testületek munkáját, így a zsinatokat is, ahol a hitalapelveket meghatározták a korai középkor folyamán, illetve fontos hitbeli kérdésekben döntenek ma is.
A professzor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Szentlélek munkája nemcsak a klérusnak, azaz az egyházi vezetésnek segít a döntéshozatalban, hanem a hétköznapi emberek mindennapi életéhez is fogódzót nyújt.
A pünkösd vasárnap előtti szombat estén vigíliát, azaz virrasztást tartanak, amelynek célja a figyelem felhívása a Szentlélek munkájára. Az esti imádság a keresztény ünnepek zsidó gyökereire utal, ugyanis utóbbi vallásban számították az első esti csillag feljövetelétől a napokat.
Pünkösd fontosságát támasztja alá az, hogy két napig, vasárnap és hétfőn is ünneplik, ezenkívül számon tartják pünkösd hetét is, amelyet nyolcadnak neveznek; ennek az időszaknak a vége értelemszerűen a következő vasárnap.
A modern kor rohanó üteméhez igazodva ugyanakkor a katolikus egyház nem teszi kötelezővé a pünkösd hétfői szentmisén való részvételt, azaz akkor nincsen úgynevezett "parancsolt ünnep". Ennek megfelelően Európában több országban nem munkaszüneti nap pünkösd hétfője, ellentétben Magyarországgal, ahol 1993-ban vezették be a keresztény ünnephez kapcsolódóan az állami munkamentes napot.