2008. május 7-én Brüsszelben immár második alkalommal került sor a Nemzeti Kisebbségi Intergroup és a Project on Ethnic Relations (PER) nemzetközi civil szervezet közös konferenciájára az európai kisebbségvédelem időszerű kérdéseiről.
Az Európai Parlament épületében rendezett konferencián az EP képviselők, valamint neves kisebbségügyi szakértők megvitatták egy, az európai kisebbségek helyzetéről szóló európai parlamenti határozat elfogadásának lehetőségét. A résztvevők megtárgyalták a történelmi kisebbségeket érintő kihívások mellett az új, migráns kisebbségek ügyét, valamint az európai romák helyzetét is. A PER, amely Közép-Kelet-Európában, a Balkánon, a Kaukázusban és máshol is az interetnikai kapcsolatok fejlesztésén dolgozó, komoly múltra visszatekintő civil szervezet, az Intergroup stratégiai partnere. A rendezvényen részt vett és előadást tartott Markó Attila, a román kormány RMDSZ-es oktatási államtitkára,
Gabriel von Toggenburg neves dél-tiroli kisebbségi szakértő, Adrian Severin, az európai parlamenti román szocialista delegáció vezetője, Szász Attila, román kormányzati tanácsadó, valamint az Intergroup több prominens tagja, így Szent-Iványi István, Bauer Edit, Henrik Lax, Katrin Saks és Tatjana Zdanoka.
Tabajdi Csaba, az Intergroup elnöke megnyitóbeszédében hangsúlyozta: a kisebbségi kérdés stratégiai jelentőséggel bír Európa jövője szempontjából. Ez nem csak emberi és kisebbségi jogi kérdés, hanem a biztonság, a kulturális sokszínűség szempontjából is nagy jelentőséggel bír. Tabajdi szerint fontos különbséget tennünk három csoport: a történelmi nemzeti kisebbségek, a romák, valamint az új, migráns kisebbségek között. Természetes, hogy az alapvető emberi jogok mindannyiukat megilletik, ugyanakkor ezen csoportok sajátos igényei, valamint az állam felelőssége és feladata irányukban más és más.
Tabajdi felhívta a figyelmet a koszovói rendezés alapjául szolgáló Ahtisaari-terv kisebbségvédelmi rendelkezéseinek mérföldkő jellegére. A terv példátlanul széles körű kollektív és egyéni jogokat biztosít a koszovói szerb nemzeti közösség és a többi ott élő kisebbség számára. A magyar szocialista képviselő hangsúlyozta, hogy nehéz megmagyarázni a lettországi oroszoknak, vagy az erdélyi magyaroknak, miért nem kaphatják meg ugyanazokat a jogokat, mint amelyeket a nemzetközi közösség a koszovói szerbeknek biztosít.
Az Ahtisaari-terv kisebbségvédelmi rendelkezései így precedenst, hivatkozási alapot jelenthetnek a későbbiekben. Tabajdi Csaba leszögezte: az autonómiával rendelkező, elégedett kisebbség a harmonikus többségi-kisebbségi társadalmi együttélés feltétele, a szeparatizmus kialakulásának legjobb ellenszere. Tabajdi ebben felhívta a figyelmet a többség és a kisebbség aszimmetrikus felelősségére: a többség köteles a többet tenni az erőforrások birtokában, de a kisebbségnek is van felelőssége.
A magyar szocialista képviselő szerint az EU sok esetben kettős mércével mér. Szembetűnő ellentmondás, hogy az új tagoktól a csatlakozás feltételeként számon kérték az Európa Tanács két jogi kötőerővel bíró egyezményének (A Kisebbségvédelmi Keretegyezmény és a Nyelvi Charta) alkalmazását, miközben azt több régi tagállam – így Franciaország, vagy Görögország - máig nem ratifikálta. Nem következetes a csatlakozás előtti monitoring sem a kisebbségi ügyek vonatkozásában, a csatlakozás után pedig lényegében semmilyen eszköze nem marad az EU-nak a korábbi ígéretek és elvárások betartatására. Ebben a tekintetben előrelépés remélhető az Alapvető Jogok Ügynökségének megalakulásával.
Livia Plaks, a PER elnöke elmondta, hogy a harmonikus interetnikai együttélés a stabilitás záloga, amely különösen igaz a nyugat-balkáni térségre. A többségnek a lehető legnagylelkűbbnek kell lennie a kisebbség irányában. Livia Plaks elismerését fejezte ki az Intergroup úttörő munkájáért, amely az európai kisebbségvédelem motorjává vált az elmúlt négy évben.
Gabriel von Toggenburg szakértő előadásában egyetértve Tabajdi Csabával kihangsúlyozta, hogy fontos megkülönböztetni a történelmi nemzeti és az új kisebbségek, valamint a romák különleges igényeit ahhoz, hogy valóban a legmegfelelőbb támogatást nyújthassuk nekik, természetesen minden hátrányos megkülönböztetés elkerülésével. Toggenburg szerint például a történelmi kisebbségek esetében az elsődleges cél a kisebbségi nyelv és kultúra megőrzése, míg az új kisebbségek esetében az integráció elősegítése. Felhívta a figyelmet arra is, hogy hiába állnak rendelkezésünkre eszköz a célok megvalósításához, több erőre és nagyobb összefogásra van szükség a kisebbségekért.
Markó Attila, Románia kisebbségekért felelős államtitkára, a kisebbségek védelmének biztosítása érdekében emelt szót. Fontosnak tartja, hogy ugyanazok az európai uniós alapelvek és jogok vonatkozzanak ezekre a csoportokra is, mint a többi uniós polgárra. Az Európai Uniónak tehát a kisebbségi ügyek kiemelésével kell egységes Európára vonatkozó jövőképet kialakítani és megvalósítania.
Tabajdi Csaba zárszavában elmondta, hogy a Lisszaboni Szerződés szintén mérföldkő lesz az európai kisebbségvédelemben, mert a kisebbségekhez tartozó személyek védelméről szóló félmondat mind politikai, mind jogi értelemben fontos kapaszkodót jelent majd egy európai kisebbségvédelmi rendszer kiépítésében. Tabajdi szerint addig sem tétlenkedhetünk: az Intergroup tagjai ezért kezdeményezik egy európai parlamenti határozat elfogadását az európai kisebbségekről még a mostani európai parlamenti ciklusban.
