A XIII. Leó pápa 1891. május 15-én kiadott Rerum Novarum kezdetű enciklikája megjelenésének évfordulóján tartott megemlékezésen Beran Ferenc kijelentette: a munka jellegének megváltozása következtében a munka fogalmát is újra kell gondolni, mert az "egyszerre jelent alkotói tevékenységet, pénzkereseti eszközt, társadalmi kötelezettséget, más emberrel való együttműködést, jogot és a közösség javáért való fáradozást".
A docens a pápai enciklika kapcsán, amely egyebek mellett arról emlékezetes, hogy megengedte a munkásoknak a szakszervezetekbe való tömörülést, és lehetővé tette a katolikusok politikai pártokba való belépését is, kijelentette: a szakszervezetek tevékenységének nemcsak azokra kell kiterjednie, akik szerződés alapján meghatározott bérért dolgoznak, hanem azokra is, akik munka nélkül vannak, bevándorlók, szezonális munkát végeznek, vagy szakképzettséggel nem rendelkeznek.
A munkavállalók érdekképviseletéhez fűződően idézte II. János Pál pápa egyik tételét, mely szerint "az emberi munka nem lehet a tőke eszköze", mert akkor maga az ember is a tőke eszközévé alacsonyul.
A munkavégzés véleménye szerint inkább a teremtés művének folytatása, melynek során "egymással és egymásért dolgoznak az emberek annak érdekében, hogy uralmuk alá hajtsák a Földet".
A munkavégzéssel kapcsolatos méltóságról szólva elmondta, hogy a katolikus felfogás szerint az ember nem pusztán "egy termelőfolyamat vagy gépezet része", ezért "az emberrel nem lehet olyan munkát végeztetni, amely a végzőjét lelkileg vagy testileg megnyomorítja".
Beran Ferenc utalt arra is, hogy az evangélium alapján nem szabad megengedni, hogy a munka valamelyik válfaját a társadalom kevéssé becsülje, míg másokat túlértékeljen, így elkerülhető, hogy a különböző munkát végzők között nagy életszínvonalbeli különbség legyen.
Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a munka lelki örömet is jelenthet olyankor, amikor azt nem egyszerűen a haszonszerzés vagy az elvárás teljesítésének céljából végzik.