A szupernóva-robbanás során a csillag ledobja a külső rétegét, amely a környezetét hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telíti. Ha a szupernóva-robbanás közeli por vagy gázködöt nyom össze, ott megindíthatja újabb csillagok kialakulását, és nehezebb elemekkel szennyezheti azt a ködöt. A Napban és Földünkön található, lítiumnál nehezebb elemek, például arany és urán, annak köszönhetőek, hogy a Naprendszer keletkezésekor a közelünkben szupernóva-robbanás történt.
A most megismert szupernóva azért számít a legifjabbnak, mert a számítások szerint a robbanása 140 éve történt, míg a korábban felfedezett legfiatalabb szupernóva robbanása ezt megelőzően jó 200 éve következett be.
A szakemberek elmondták, hogy a G1.9+0.3 jelű kozmikus jelenséget már 1985-ben egy Új-Mexikó amerikai szövetségi államban lévő rádióteleszkóppal észlelték, de csak a Föld körül keringő, röntgentartományban mérő Chandra űrtávcső tavaly a földi irányítóközpontba küldött képeit a 22 két évvel ezelőtti felvételekkel összevetve bizonyosodtak meg arról, hogy szupernóva-robbanásra bukkantak a csillagászok. A G1.9+0.3 térbeli kiterjedése az elmúlt két bő évtizedben ugyanis 16 százalékkal nőtt, tehát csakis egy 140 éve történt szupernóva-robbanásról lehet szó.
