A Háy János és Radnóti Zsuzsa szerkesztésében megjelenő életműsorozat 11 kötetből fog állni - mondta Reményi József, hozzáfűzve, hogy az utolsó rész, az Április című kisregény 2012-ben, Örkény István születésének 100. évfordulóján kerül a könyvesboltok polcaira.
Kiemelte, hogy a sorozatot záró kisregény, a Kossuth-díjas író egy korai alkotása a korábban kiadott életműsorozatokban nem szerepelt. A Palatinus Kiadó "egyfajta bónuszként" teszi hozzá a most induló sorozathoz - jegyezte meg.
A kiadó irodalmi vezetője hangsúlyozta, hogy a szakmailag nagyon gondos, jegyzetekkel ellátott életműsorozat hiánypótló, mivel Örkény István korábban megjelent köteteinek nagy része már nem kapható a könyvesboltokban. "Örkénynek van egy nem szűnő népszerűsége" - vélekedett Reményi József.
Kitért arra is, hogy a "nyitányt" Szirák Péter irodalomtörténész Örkény-monográfiájával "fejelik meg". Szükség van olyan monográfiákra, amelyek az életutat a történelmi és kulturális körülmények fényében tárgyalják, a szövegelemzés pedig a lehető legkorszerűbb - emelte ki.
Reményi József ismertetése szerint Szirák Péter monográfiájában "az átbillenések életművének" nevezi Örkény munkásságát. A jómódú, úri családból származó fiú bekerül a szegény írók társaságába, majd egyszer csak a büntetőszázadban találja magát, megfosztják magyarságától, hadifogolytáborba kerül, mikor pedig visszatér Magyarországra "elkapja a kommunista mámor" és innen "billen át" belső ellenzékbe. Örkény István így "folyamatos billenésekkel jut el egy nagyon késői éréshez" - mutatott rá a kiadó irodalmi vezetője.
Hozzátette azt is, hogy az életműsorozat borítóját Jeli András grafikus tervezte.
Örkény István 1912. április 5-én született Budapesten jómódú zsidó polgárcsaládban. 1930-ban érettségizett a Piarista Gimnáziumban, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be. 1932-ben átiratkozott gyógyszerész szakra, ahol le is diplomázott 1934-ben. 1937-ben került kapcsolatba a Szép Szó körével, majd Londonba, Párizsba utazott, ahol alkalmi munkákból élt. 1940-ben tért vissza Budapestre, ahol befejezte műegyetemi tanulmányait, s 1941-ben diplomázott mint vegyészmérnök. A világháborúban munkaszolgálatos volt a Donnál, majd hadifogságba esett, s csak 1946-ban térhetett vissza Magyarországra.
1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott, 1958 és 1963 között az 56-os forradalomban való részvétele miatt publikációs tilalmat róttak ki rá, ez idő alatt az Egyesült Gyógyszergyárban (ma Egis Gyógyszergyár) dolgozott vegyészmérnökként.
Első művei az 1930-as években jelentek meg, írásait számos lap közölte. A világháború után kimagasló művek sorát alkotta. A drámai műfaj és a színpad radikális megújítójaként nemcsak a realista tér- és időkezelést, hanem a színpadi alakok egységét, önazonosságát is megszüntette.
A Tóték és a Macskajáték című drámája nem csak a magyar irodalom maradandó alkotása, de szerte a világon sikert aratott, s arat még ma is. A halállal való szembenézés addig érinthetetlennek vélt témáját dolgozta fel Rózsakiállítás című kisregényében. Pisti a vérzivatarban című színpadi játékát több magyar társulat is nagy sikerrel mutatta be. Színművei közül a Vérrokonok és a Kulcskeresők a jellegzetesnek érzett magyar alkat, magyar mentalitás kérdéskörét boncolgatta. Egyperces novelláival új műfajt teremtett. Műveit tucatnyi nyelvre lefordították.
Kiemelkedő irodalmi munkásságát a Kossuth-díjon kívül kétszer József Attila-díjjal is elismerték, s tagja volt a Magyar Írók Szövetsége titkárságának.
1979. június 24-én halt meg Budapesten.
