"Én papi gallérban mentem a találkozóra, amit le akart vetetni velem, mondván, nélküle sem lennék kevésbé isteni, viszont emberibb leszek. Öt perc alatt örök barátok lettünk" - mesélte Durán.
Az atya elkísérte Greene-t Nizzába, Vevey-be, ahol később a temetésén is jelen volt. De társa volt főként spanyolországi utazásaiban. Az oseirai monostorban, ahol sok időt töltöttek, ma is emlékeznek arra, hogy mindketten értettek a borokhoz. Ezeknek az utazásoknak lett a gyümölcse a Monsignor Quijote, amelynek megírására a pap ihlette Greene-t.
"Nem én vagyok Don Quijote, hanem Galicía, a mű bizonyos értelemben epikus himnusz a Mexikóba kivándorolt galicíaiakról" - magyarázta az atya.
Durán volt Creixell gróffal együtt a Graham Greene Alapítvány vezetője. Az alapítvány csak néhány évig működött, mert az író úgy döntött: megszünteti, annak ellenére, hogy arra is szolgált neki, hogy cáfolta azokat a vádakat, amelyek szerint kommunista volt. "Hogy lehetnék kommunista, amikor az alapítványom élén egy pap és egy arisztokrata áll" - mondogatta Greene.
Doktori disszertációján kívül Durán más írásokban is foglalkozott Greene műveivel. Tanulmány a hatalomról és a dicsőségről, Graham Greene, a barát és testvér, Az orvosok és Graham Greene az 1980-as és 90-es években születtek.
Durán, aki a közelmúltban halt meg, állította, hogy birtokában van barátja kiadatlan könyve, amelynek ideiglenes címe: A Very Common Place Book. A könyvet, utalással annak irodalmi értékére, mindketten "Picassónak" nevezték - írta az El País című spanyol napilap. Remélhetően egy napon előkerül.