Magyarországon a jelentős fotóművészeti kiállítások ez idáig vagy egy jól körülhatárolható korszak termését, vagy egy egyéni alkotói életutat, vagy pedig művészcsoportok alkotásait mutatták be. A Szépművészeti Lélek és Test című kiállítása szakít ezzel a hagyománnyal: a látogató nemcsak a fotóművészet kiemelkedően rangos alkotásait tekintheti meg, hanem – az emberi létezést meghatározó dualitás szerint – hat tematikus egységbe rendezve követheti nyomon a fotótörténet esztétikai, illetve technikai változásait az 1800-as évek végétől napjainkig.
A művészettel foglalkozók körében közhely, hogy hazánk a két világháború között a fotóművészet területén a legjelentősebb alkotókat felvonultató országok között volt. André Kertész [Kertész Andor], Moholy-Nagy László, Brassaï [Halász Gyula] és Robert Capa [Friedmann Endre Ernő] alkotásai a világban bárhol garanciát jelentenek a sikerre, a két világháború közti fotográfia meghatározó ikonjai. A kiállításon szereplő képek az első világháborút megelőző évektől a második világháború utánig követik nyomon e nagy fotográfusok munkásságát. Emellett azonban látható lesz azt is, hogy milyen fotográfiai viszonyrendszer mentén alakult pályájuk hazánkban. Kortársaik, Balogh Rudolf, Escher Károly, Máté Olga, Pécsi József vagy akár Rónai Dénes munkái nélkül nem érthetjük meg gyökereiket; mint ahogy nem tudjuk munkáikat beilleszteni az egyetemes fotótörténetbe sem, ha nem ismerjük nemzetközi viszonylatban a kortársak alkotásait. Ezért a kiállítás szövetébe beleszőttünk néhány olyan alkotást is a külföldi közgyűjtemények anyagából, melyek bárhol a világon hivatkozási pontjai e művészeti ágnak. E széles merítés azt is lehetővé teszi, hogy párhuzamot vonjunk Moholy-Nagy László és Man Ray, Martin Munkácsi és Henri Cartier-Bresson felvételei között; vagy éppen Alfred Stieglitz festőies korszaka és a hazánkban alkotó Pécsi József munkássága közt.
Kiállításon ezek mellett olyan alkotások is helyet kaptak, melyek nem fotóikonok ugyan, de mondanivalójukban illeszkednek valamely tematikai egységhez, alkotóik pedig a fotótörténet kiemelkedő alakjai: Lewis Hine, Imogen Cunningham, Tina Modotti, Sebastião Salgado, Berenice Abbott, Ilse Bing, Werner Bischof, Yousuf Karsh, Dorothea Lange, Joan Myers, Helmut Newton, Alexandr Rodcsenko és Cindy Sherman.
Emellett a szervezők nem feledkeztek meg az elmúlt évtizedek termésének, illetve a kortárs munkáknak a bemutatásáról sem. Olyan gondolati rokonságra bukkanhatunk például Robert Mapplethorpe és Tóth György, vagy Yousuf Karsh és Máté Olga alkotásait szemlélve, mely csak akkor válik láthatóvá, ha a magyar fotóművészetet a világ fotóművészetének tükrében mutatjuk be.
A kiállítás hat tematikus egységben mutatja be az alkotásokat. A Test maga című részben a test ábrázolásának különböző technikáit és alkotóit láthatjuk, a Számkivetve című egységben a társadalom perifériájára sodródottakról készült „szociofotókat” láthat a nagyközönség, még az Egyedül című részben a magány, az egyedüllét és a halál művészi ábrázolása kerül a középpontba. Az Együtt-lét elnevezésű kiállításrészben látható fotográfiák foglalják el a legnagyobb helyet a kiállításon. Itt olyan alkotások láthatóak, amely az emberi kapcsolatok sokféleségét mutatják be. Az Én-képek című részben háromféle portréval találkozhat a látogató: az első csoportban azok az alkotások láthatóak, ahol saját magát fényképezte le a fotográfus, a második csoportban egy pályatárs által készített portrék láthatóak, a harmadik részben pedig azok az alkotásokat gyűjtötték egybe, ahol az alkotó valamely fotóművészeti céllal fényképezte le a modelljét. Az utolsó, a Pusztítás démona elnevezésű kiállításrészben a háborús borzalmak dokumentálásának történetét és legfontosabb fotósait ismerhetik meg a látogatók.
A kiállítás 2008. június 6-tól augusztus 24-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban.
