Mint tudjuk a két teszt mást mér. Amíg a PIRLS (Progress in International Reading Literacy Study) egyszerűbb szövegértési feladatokból áll, addig a Pisa (Programme for International Student Assessment - nemzetközi tanulói tudásszintmérő program) ennél sokkal komplexebb: a szövegértésen kívül itt van matematika és természettudomány is. „A PIRLS mást mér, máskor és más országok vesznek benne részt. Ebben nagyon sok afrikai ország szerepel, akik a nemzetközi átlagot is egy alacsonyabb szintre helyezik. A PIRLS egyébként összhangban van a hazai olvasástanítással, ezért is lehetnek jók az eredmények. Ezzel szemben a PISA-ban olyan formájú és tartalmú feladatokat alkalmaznak, amelyek sok tekintetben szokatlanok a tanulók számára.”– mondta el lapunknak Balázsi Ildikó, az Oktatási Hivatal Mérési és Értékelési Osztály vezetője.

Miért volt nehéz a PISA-teszt a magyar diákoknak?
A PISA-felmérés azért is különleges, mert úgy van beharangozva, hogy a nagybetűs életre való, mindenki számára szükséges, társadalmilag értékes tudást kéri számon. Nem az a fontos, hogy valamit pontosan visszamondjon a diák, hanem az, hogy a megszerzett tudást alkalmazni, használni tudja. Ugyanis ez a képesség az – az átfogó, komplex látásmód, a rugalmasság és a megértési kézség mellett -, amely a diákot, a későbbi munkavállalót sikeressé tehetik az életben.



Ezekben nem vagyunk túl jók, ami saját versenyképességünk szempontjából is rossz. Hogy miért? A PISA-t ugyanis egy gazdasági társaság az OECD (Nemzetközi Gazdasági és Fejlesztési Szervezet) szervezi, hogy az iskolát nemsokára elhagyó diákok munkaerőpiacon fontos szerepet játszó képességeit, tulajdonságait felmérje. A PISA eredménye számos befektető döntését is befolyásolja: ahol jobb a lakosság munkaerőpiaci mutatója, oda érthető okok miatt szívesebben mennek. Ilyen egyszerű ez. A PISA így lesz tétnélküli iskolai tesztből, fontos versenyképességi mutató. Már csak ezért is érdemes odafigyelni rá.

Miért a finnek a királyok?
Nyelvrokonaink 2000 és 2003 után 2006-ban újra győztek a PISA-felmérésen. (Mi a középmezőnyben a 19-23. helyen végeztünk 57 ország közül) Adódik a kérdés: mivel tudnak többet, mint mi, vagy bárki más?

Válasz talán meglepő: többet nem tudnak, csak jobban, kiegyensúlyozottabban, mivel alapkézségeiket jobban kicsiszolták. Ebben szerepet játszik az, hogy náluk az alapfokú oktatás 7-től 16 éves korig tart, ezután a diákok három évig a „felső középiskolában, vagy a szakképző iskolákban folytathatják tanulmányaikat, amit végül a három- vagy ötéves egyetemen vagy főiskolákon fejezhetnek be. (Szakemberek szerint nálunk egyébként épp az a baj, hogy az alapfokú képzés idejekorán megszakad, és a negyedik osztály után abbahagyjuk a képességfejlesztést, és elkezdjük a speciális szaktárgyi tudás tanítását, ami – és ezt mindenki elismeri - fontos, csak aránytalan mértékben jelenik meg.)

De a finnek abban is különböznek tőlünk, hogy nem buktatják meg, vagy irányítják másik iskolába a rossz tanulókat, hanem az iskolán belül, egyéni tanterv alapján foglalkoznak a problémásabb gyerekekkel. A differenciálást pedig csak a felsőbb évfolyamokban vezetik be.

Az iskolákban pszichológusok és pályaválasztási tanácsadók dolgoznak. A kevésbé szelektáló rendszerben az osztályban eltérő társadalmi hátterű diákok járnak, akiket a tanárok az erre kidolgozott stratégiával tanítanak.

Lehet ezt hagyományosan is csinálni
De nemcsak a reformpedagógiának lehet sikere, hanem a hagyományosnak is. Ahol szelektálnak, ahol tudást várnak, úgy ahogy mi. Vagy a Japánok. „A PISA azt állapította meg, hogy a szelektívebb iskolarendszerek között is vannak olyanok, amelyek átlagosan jó eredményt érnek el. Példaként hozhatnám fel Japánt, ahol szintén nagyon meghatározó a családi háttér, mégis rendre jó eredményt érnek el, a természettudomány területén például 3.-9. helyre került az országok rangsorában.” – fűzte hozzá Balázsi Ildikó.

 Szóval nem kell a vészharangokat meghúzni, és nem kell lemásolni a finneket. Bizonyos dolgokban változtatni kell, több olvasás-szövegértés és készségfejlesztő órára lenne szükség, és máris javulhatna valamit ez az amúgy sem tragikus az eredmény (a középmezőnyben szerepelünk gazdaságilag is, végülis a helyünkön vagyunk).

Vészhelyzetről tehát nem kell beszélni, mert egyszerűen nincs. És ha teszünk ellene, akkor nem is lesz.