Rekonstrukció

Nézzük a szikár tényeket. Révész Máriusz a Fidesz országgyűlési képviselője 2006. október 23-án megtartott több tízezer fős pártrendezvényről hazafelé indulva szembesült a távozó tömeggel szembeni rendőri intézkedéssel. Ahogy a májusi tárgyalás megállapította, a hatóság emberei előzetes felszólítás nélkül könnygázt vetettek be tömegoszlatás céljából, és ennek leállítását próbálta Révész elérni. Képviselői igazolványával odament a Síp utca és a Rákóczi út kereszteződésénél álló rendőrökhöz, és az intézkedés beszüntetését kérte. Válaszreakcióként körbeállta néhány rendőr és gumibottal, illetve tonfával véresre verték, majd a földre rogyó képviselőt tovább rugdosták és ütlegelték. A verés következtében Révész nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, lapockája eltört és amnéziája miatt nem emlékszik az eseményekre.

Eleve nonszensz az, hogy ilyen megtörténhetett tizenhat évvel a rendszerváltás után, de ezt még írjuk a kádári érában szocializálódott rendőrség kérlelhetetlen és fafejű fellépésének számlájára. Illetve a csapaterő bevetésekor aktiválódó virtusérzet (jó, nevezzük állati ösztönöknek) rovására. Ezeket csak erősítette Bene László enyhén cinikus belső körözvénye, amely az akcióparancsnokok hatáskörébe utalta az azonosítószám viselését, vagy épp levételét. A tény az tény marad, valakik Harcosok klubját játszva alaposan ellátták a nem éppen robusztus fizikummal rendelkező képviselő baját.

A verést követően, ahogy arról Révész hiányos emlékezete és egy homályos videófelvétel tanúskodik, a rendőrök kissé tanácstalanul állták őt körbe. Nyilván világos volt számukra, hogy egy honatyát mégsem lehet a rabszállítóba csomagolni csak úgy. Mentőt azonban nem hívtak, ezt csak a később arra járó biztonsági cég munkatársai tették meg. Az intézkedő rendőri egység parancsnoka pedig nem írt az eseményről a szolgálati jelentésében, sőt, Révészt a kórházban sem hallgatták ki sebesülései ellátása után.

A fejesek nem buknak

Az atrocitás megtörtént, a képviselő pedig egy héttel később keresetet nyújtott be a bírósághoz. Egyrészt a tettesek megtalálására, másrészt a Gergényi Péter és Bene László felelősségre vonására, akik szerinte bűnpártolóként akadályozták az igazság napvilágra kerülését. A Központi Nyomozó Főügyészség azonban május 13-án megszüntette a hajdani főrendőrök elleni nyomozást. Vagyis úgy döntöttek, hogy a szeptember 19-22. közti túlkapások ki nem vizsgálása, és az azonosítószám levételének engedélyezése nem járult hozzá a Révésszel szembeni brutális fellépéshez.

Az ember ezt hallva szívja a fogát, és arra gondol, hogy bizony ez várható volt, hiába húzódik a vércsík egészen magas körökig, a nagyhalak úgyis megússzák. Az azonban már igencsak nehezen elfogadható, hogy a „mezei” elkövetőket sem sikerül kézre keríteni. Sőt, a rendőrség összezárt és a mundér (meg a tonfa) becsületét védve konzekvensen hazudott a meghallgatás során. Először azt állították, hogy rögvest jegyzőkönyvet vettek fel Révésztől a kórházban, majd pedig, hogy a rendőrök hívták a mentőt az utcán fekvő képviselőhöz. Kiderült azonban, hogy ezek az állítások köszönőviszonyban sincsenek az igazsággal. Nézzük csak az egyik jelenlévő rendőr vallomását!

„Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy előttem a sorfalban nyüzsgés van, majd elém esett 1-2 méterre egy civil ruhás férfi, akit ismeretlen kollégámmal hátra kísértem a Síp utca-Dohány utca kereszteződésig... Valószínűleg akkor még nem is vérzett a feje, vagy nem volt látható. Sem előállítását, sem orvoshoz juttatását nem láttuk indokoltnak. Ha az általunk kísért férfi sérülései ezt indokolták volna, ezt nyilván jelezte volna nekünk.” Tegyük hozzá, az orvosi vizsgálatok szerint Révész a verést követően nem volt egészen tudatánál. S ahogy a fényképek is tanúsítják, dőlt a fejéből a vér…

Végkövetkeztetés nincs…

Bohózat az is, hogy bár az említett videófelvételen láthatóak a rendőrök, egyet sem sikerült azonosítani. Másfél év alatt egy bántalmazót sem tudtak megnevezni, előállítani. Mindössze két rendőr ellen folyik eljárás, az egyiket azzal vádolják, hogy nem avatkozott közbe, a másik pedig az egységparancsnok, aki elhallgatta jelentésében az incidenst. Jogállamban ez édeskevés, sőt, még annál is nullább eredmény. Vagy épp ez volt a cél? Akkor még sötétebb a helyzet…

Tettes nincs, felelős sincs, eredmény sincs. Tiszta képlet. Talán meg sem történt a verés? Ha nincsenek a bizonyító erejű felvételek, akár még ezt is állíthatnák a rend szigorú őrei. S most nem arról van szó, hogy Révész pártállása szerint ellenzéki. S nem is arról, hogy egyáltalán képviselő, ez csak annyit jelent, hogy fókuszba került az ügye, illetve levonható ama következtetés, hogy ha egy honatya bántalmazása elakad az igazságszolgáltatás lassan őrlő malomkövei között, mire számíthatnak az átlagpolgárok. Hát erre. Igen, kínos lenne az igazság felszínre kerülése, de még kínosabb a jelenlegi, „nem láttunk semmit, nem hallottunk semmit”-állapot.

Végkövetkeztetés nincs, csak szomorú fejcsóválás: az uniós demokrácia vetőmagjai nálunk terméktelen talajra hullottak.