David Blackburn és csapata a Harvard Egyetem Összehasonlító Zoológiai Múzeumától úgy hiszik, a hátborzongató viselkedés egyfajta védekezési mechanizmus.

A kutatók szerint vannak olyan szalamandrák, melyek bordáikat kényszerítik át bőrükön, hogy azok így szükség esetén egyfajta védelmező tüskéket képezzenek, ám a békánál látott mechanizmushoz még hasonlót sem láttak soha. A jellegzetesség az Astylosternus nemzetséghez tartozó tizenegy fajból kilencnél megtalálható. A fajok nagy része Kamerunban él.

"Néhány másik békafajnak csontos tüskéi vannak, melyek csuklójukból türemkednek ki, ám azon fajoknál úgy tűnik, a csontok a bőrön keresztül nőnek, nem pedig átszúrják azt, amikor védelemre van szükség" - mondja Blackburn.

Nyugalmi helyzetben, a T. robustus karmai - melyek csak a hátulsó lábakon találhatóak meg - egy kötőszöveti csomó belsejében találhatóak. Kis darab kollagén alkot kötést a karom éles hegye és a béka ujjának csúcsán lévő, apró csontdarab között. A karom másik vége izomhoz kapcsolódik. Blackburn és csapata úgy hiszi, amikor az állatot támadás éri, a béka összehúzza ezen izmot, mely a karmot lefelé húzza. Az éles hegy ekkor letörik a csontcsúcsról és átvágja az ujjbegyet, ezzel az alsó oldalon bukkan elő.

A végeredmény úgy néz ki, mint egy macskakarom, ám a törés és a vágás mechanizmusa nagyon más és egyedülálló a gerincesek között. Szintén egyedülálló azon tény is, hogy a karom csak csont és nincsen külső keratinburka, mint a többi fajta karomnak. Mivel Blackburn csak elpusztult egyedeket tanulmányozott, így elmondása szerint nem tudja, mi történik, amikor karom visszahúzódik, illetve az hogyan is húzódik vissza. Úgy tűnik ugyanis, nincs izom, mely visszahúzza a karmot, így a csapat úgy hiszi, az passzív módon csúszik vissza az ujjbegybe, amikor az izom elernyed.

"Lévén kétéltű, nem lenne meglepő, hogy a seb némely része begyógyulna, és a szövet regenerálódna" - mondja a kutató.

A faj hímjei - melyek körülbelül 11 centiméteresre nőnek meg - emellett hosszú, hajszerű, bőrből és artériákból álló szálakat növesztenek a szaporodási időszakban. A kutatók úgy hiszik, a "szőrök" lehetővé teszik, hogy a békák több oxigént vegyenek fel bőrükön keresztül, miközben ivadékaikat gondozzák.

Kamerunban a békákat megsütik és megeszik. A vadászok hosszú lándzsákat és machetéket alklmaznak a békák levadászására, hogy elkerüljék a komolyabb sérüléseket.

Ian Stephen herpetológus szerint az eredmények érdekesek. "Néhány békafaj tüskéket növeszt hüvelykujján a szaporodási időszakban, ám ez teljesen más. Számomra azt jelzi, hogy komolyabb kutatásokra van szükség a kétéltűek terén, különösen a tömeges kihalás veszélyének fényében".

A macskákéhoz hasonló karmokkal rendelkező békákat először George Boulenger belga zoológus írta le 1900-ban Francia-Kongóban