Nyelvet tanulnak az ápolónők

Az idehaza sokszor leszólt egészségügyi szakképzésünknek ugyanis külföldön változatlanul magas az ázsiója, a magyar orvosok és ápolónők emiatt keresettek. S a schengeni határnyitás óta úgyszólván csak elhatározásuk kérdése, hogy külföldön akarnak-e dolgozni. No, meg az ottani alkalmazási feltételeknek megfelelés, amelynek azért van egy fogós feltétele: a kinti nyelv legalább alapfokon ismerete.

Mivel a nyelvünk gyakorlatban társnélküli, egyedülálló, már a közvetlen szomszédságunkban sem nagyon értik meg, szemben a szláv, a latin, az angolszász, vagy a skandináv nyelvcsaládokhoz tartozókkal, amelyeknek bőven akad rokonnyelve. Az orvosok e téren előnyösebb helyzetben vannak, hiszen a latint, az orvoslás nemzetközi nyelvét meg kellett tanulniuk. Az ápolónők latinnyelv-ismerete szerényebb, amellett nekik nem orvostársaikkal, hanem a helyi nyelvet beszélő páciensekkel és munkatársaikkal kell szót érteniük.

A külföldön elhelyezkedésükhöz alapvetően szükséges helyi nyelvismeretük szükségességére figyeltek fel a hazai nyelviskolák, szövetségük elnöke, Légrády Ferenc tájékoztatása szerint ezért kezdték meg az ápolónőket kereső országok nyelvein a szakirányú nyelvoktatást. Hiszen minden szakmának van saját szaknyelv-kincse. Például az autószerelőkében ilyen a forgattyús-tengely, a ferdefogazású fogaskerék, a hidraulikus lengéscsillapító - az ápolónőkében a szorítókötés, az ágytál vagy a lázkiütés meg a hőmérőzés.

Az ápolónők megélhetési okú elvándorlásával párhuzamosan Magyarországra is érkeznek hasonló céllal szakmabeliek. A szomszéd országokból: Szlovákiából, Ukrajnából, Romániából egyre több ápolónő települ át hozzánk, mert számukra viszont a mi körülményeink kedvezőbbek az otthoniaknál. Ám nekik nincs gondjuk a magyar nyelvvel, ugyanis legtöbben magyar nemzetiségűek. Esztergom, Komárom, Dorog kórházaiban majd akkora arányban dolgoznak szlovákiai magyar ápolónők, mint az esztergomi Suzuki-gyárban szlovák autószerelők.
Egyébként is egyre több, a szakmájának élő orvos és ápolónő hagyja el a kórházi munkahelyét. Az idősebbek igyekeznek nyugdíjba, a fiatalabb orvosok külföldre, vagy gyógyszergyári ügynöknek (finomabban: orvoslátogatónak) mennek, - a nővérek magánintézetekbe szerződnek, vagy otthonápolást vállalnak. Fájó szívvel, mert a gyógyítás a kórházakban eredményesebb, s a kilépéssel elvesztik közalkalmazotti státuszukat is.

Mégis hazát váltanak - legalább ideiglenesen -, mert a fejlettebb európai és tengeren túli országokban többszöröse a bér az itteninek, nagyobb a betegekkel foglalkozók megbecsülése, kényelmesebbek a munkakörülmények, több a lehetőség a fejlődésre, továbbképzésre.
A Föld immár közel hétmilliárd lakosának a fele manapság is folyamatosan vándorol, költözik. Amióta az elő-ősemberek afrikai élőhelyeik elsztyeppésedése miatt elindultak észak-kelet felé, a megélhetési, túlélési népvándorlás mindmáig folyamatos, napjainkban és hazánkban is tart. A történészek szerint az emberiség története tulajdonképpen a népvándorlások története..