Történelem vaktölténnyel

A csata színhelyén álló obeliszk környezetében lengyel, szlovák, cseh, osztrák és magyar hagyományőrző csapatok, köztük a 15. Második Székely Határőr Gyalogezred Hagyományőrző Társaság, a dabasi Tüzéregyesület, a Gróf Nádasdy Ferenc Hagyományőrző Huszár Bandérium - gyalogosok, lovasok, tüzérek - elevenítik fel a csatát. Korabeli öltözékekben, egykori fegyverekkel ütköznek meg a magyar nemesi felkelő csapatok és velük együtt a Habsburg császári csapatok a franciák hadával, amint az csaknem két évszázaddal ezelőtt történt.

A csata kimenetelét már a kezdet kezdetén meghatározták az erőviszonyok. A sok esetben nem megfelelően felfegyverzett, elégtelenül kiképzett nemesi sereg könnyűlovas harcmodort alkalmazott a francia nehéztüzérséggel szemben. A megáradt Pándzsa-patakban a lovasság elakadt, a franciák pedig nehéztüzérséggel lőni kezdtek. Kutatók adatai szerint a nemesi felkelők közül 791-en vesztették életüket az ütközetben.

A Kismegyernél vívott győri csata volt a napóleoni háborúk egyetlen ütközete, amely a Magyar Királyság területén zajlott és egyben az utolsó összecsapás, amelyben a magyar nemesi felkelés hadai vettek részt.

Tíz nappal később a francia császári had bevette Győr várát. Emlékmű jelöli a házat a belvárosban, ahol a francia császár megszállt. A csata mementójaként a párizsi Diadalívre is felkerült Győr neve németül: Raab.