Jobb a távoli rokon a közeli nevelőnél

Amerikai gyermekvédő szervezetek már a 1990-es évek végétől elkezdték azt a programot, ami arra irányult, hogy a veszélyeztetett gyerekeknek inkább a rokonaik körében találjanak átmenetileg vagy végleg nevelőszülőket ahelyett, hogy vadidegenekre kellene bízni őket. Az Egyesült Államokban 2005-re már több mint 2,5 millió gyerek nevelkedett a rokonainál.

A Philadelphiai Gyermekkórházban dolgozó David M. Rubin és kutatócsapata az Archives of Pediatrics and Adolescent Medicine című szaklap júniusi számában tette közzé tanulmányát, amely 1309 gyermek esetét alapul véve megerősítette, hogy a családjukból kiszakadt, de azonnal rokonok gondozásába került gyerekek később ritkábban küzdöttek magatartási zavarral, mint az idegen nevelőszülők gondjaira bízottak.

A vizsgált gyerekek 1999 és 2000 között kerültek ki a családi környezetből. Közülük 599 rögtön rokonokhoz költözött, 710-et viszont nevelőszülők fogadtak be, majd nagyjából egy hónap leteltével 17 százalékuk szintén rokonokhoz került.

A kutatók az adatok feldolgozásánál figyelembe vették az esetleg már az elhelyezésnél korábban is megmutatkozó magatartászavarokat, és egyéb befolyásoló tényezőket, és úgy szűrték le a vizsgálat tanulságait. Eszerint az egyenesen a rokonokhoz került gyerekek 32 százalékánál léptek fel magatartási problémák három évvel az elhelyezés után, a nevelőszülőktől rokonokhoz kerültek 39 százalékánál alakult ki viselkedési probléma, a nevelőszülőknél cseperedők között viszont 46 százalékban fordult elő ilyesmi.

Ráadásul rokonoktól sokkal nagyobb arányban kerültek vissza megfelelően stabil otthoni környezetbe a felmérésben szereplő gyerekek, mint idegenből.

Maryland Egyetem munkatársa hangsúlyozta, hogy a rokonoknál történő gyermekelhelyező program érdemes a további fokozott támogatásra, hiszen nem költséges stratégia, a gyerekek is jobban szeretnek a rokonaiknál, és a rokonok láthatóan többet tudnak tenni a magatartási zavarok elkerüléséért.