Attól tartok a környezetvédelem lehet az emberiség állatorvosi lova, vagy legalábbis a szegénységi bizonyítványunk. Azt már évtizedek óta tudjuk, hogy változtatnunk kellene életmódunkon, energiafelhasználási szokásainkon, környezetünkkel való bánásmódunkon. Mégis mintha egy helyben toporogna a „zöld ügy”. Nem mondanám, hogy nincsenek biztató jelek is néha-néha, de többnyire csak az egyre erősödő vészjelzéseket hallhatjuk, és közben lépten-nyomon érezhetjük, hogy kellemetlen változások várnak ránk, sőt már érkeznek is.

Miért moccan ilyen lassan bármi ezen a területen? Eleve a harc bolygónk megmentéséért több fronton zajlik. Van a nagypolitikai színtér, ahol sajnos erős gazdasági érdekek is dominálnak, illetve bizonyos esetekben nem elég bátrak és drasztikusak a döntéshozók. A másik legfontosabb terület a magánembereké, ahol – legalábbis én úgy vettem észre – sokszor kishitűen állnak hozzá az egyének a kérdéshez: ők úgysem tehetnek semmit. Vagy csak kényelmesek. Esetleg mindkettő. Persze ez csak a sematikus kép: például ott vannak a környezetvédő mozgalmak, szervezetek is, akik valahol e kettő között helyezkednek el. A környezetvédelmi világnap pedig arra kéne, hogy szolgáljon, hogy minden fronton legalább ebben a 24 órában felerősödjön a gondolkodás arról, hogy mit tehetnénk másképpen.

„Kicsi dolgok, amikkel jobban érzel.”

Egy teljesen más civil kezdeményezés kapcsán hallottam a Szaharában eltévedő emberek startpisztolylövéseit használó hasonlatot, de a Föld állapotáról szóló aggodalmakhoz is illik. A kép lényege az, hogy a sivatagban éjszaka bolyongók egy-egy lövéssel próbálják felhívni magukra a figyelmet, de ennek fénye sajnos hamar eltűnik az éjszakában. Ilyen reménysugaras történet a zöld gondolat is. Előtérbe kerülő problémák és megoldások derítik fényre az eget, majd beleszürkülnek a hétköznapokba. Van már hidrogénes autó (vagy legalább hibrid), rengeteg megoldás a fenntartható fejlődésre, ugyanakkor még mindig nem a megújuló energiaforrások dominálnak a Föld energiatermelésében, és a kocsik is ugyanúgy füstölögnek, mint pár éve.

Persze ez nem egy olyan kérdés, hogy egyik éjjel lefekszünk, és másnap arra ébredünk, hogy nem irtják tovább az esőerdőket, nem vékonyítjuk az ózonpajzsot, nem olvasztunk több jéghegyet, és mindent napenergiával és a szél erejével oldunk meg.

Sok kicsi sokra mehet

Nem kívánnék olyan nagyra törni, hogy ezen sorok mögül diktáljak a nagyhatalmaknak, vagy bolygónk bármely befolyásos embereinek, ezért inkább a környezettudatos viselkedés egy-két formájának szeretnék ingyen reklámot csinálni. Mi, hétköznapi emberek csak drukkolhatunk nekik, esetleg demonstrálhatunk is érte, hogy döntéseikkel hozzájáruljanak ahhoz, hogy ez a bolygó minél tovább élhető és élő maradjon. De mi is tehetünk a Föld érdekében, mindennapi döntéseinkben. Ez is része a nagy „kirakósnak”.

Mondjuk valahogy úgy lehetne ezt elképzelni, hogy ha egy ember beszél mellettünk az talán még elviselhető (jó, attól is függ, hogy ki az), de ha több ezren teszik ezt, az már hangzavar. Persze, ha csak egy „zajkeltőnél” érjük el, hogy csendben legyen, attól még ugyanúgy zsivaj marad körülöttünk. De minél többen hagyják abba a szövegelést, annál elviselhetőbb lesz számunkra. (A legjobb lenne találni valakit, akinek a szavára mindenki elhallgat.)

Eme szentbeszéd után nézzük csak meg, hogy mire érdemes odafigyelnünk, ha változtatni szeretnénk, természetesen anélkül, hogy komolyan lejjebb adnánk mindennapi kényelmünkből. A vizuális típusok részére, és azoknak, akik kedvelik a jópofa animációs szösszeneteket ezen a linken találhatóak a hétköznapokban hasznosítható tippek a bolygó megmentésére.

Négy kerék rossz, két láb jó

Sokat emlegetett példa, hogy kíméljük a levegőt, saját magunkat viszont ne túlságosan: ha lehet bizonyos távokat ne autóval, hanem önerőből tegyünk meg. Gyalog, biciklivel, görkorival, rollerral, vagy tetszés szerint (esetleg tömegközlekedést igénybe véve). Ez már csak azért is jó, mert az egészséges életmód, mint olyan révén még azt is elérhetjük, hogy tovább élvezhetjük a tisztább levegőt magunk körül, mint mozgás nélkül tehetnénk.

Őrizem a szemetet

A hulladék sok szempontból problémás dolog, nemcsak környezetszennyező hatása miatt, de látványként sem valami szívderítő. Szóval utcán, erdőben vagy bárhol csak annyit gondoljunk végig, hogy a saját szobánkban is ilyen bátran hajigálnánk-e el a már nem kívánatos holmit, vagy inkább szemetesbe gyűjtenénk. A portugál tengerparton láttam ebben a témában egy nagyon tanulságos táblát. Egyes gyakran eldobált szemetekről írták ki tájékoztató jelleggel, hogy hány éves munkájába telik a természetnek lebontani. Egy rágóval például „már” öt év alatt megbirkózik, míg egy műanyag szatyor 200-450 éves melót jelent.

És akkor itt a másik slágertéma: a szelektív hulladékgyűjtésé. Elhiszem, hogy plusz energia és odafigyelés kell hozzá, ez egy kicsit állami kérdés is, hogy mennyire képesek ennek a feltételeit előteremteni, elősegíteni, hogy beépüljön a mindennapjainkba. De rajtunk is múlik: olyan ez, mint a cipőfűzés, ha egyszer végre jól begyakoroltuk, akkor már szinte automatikusan tesszük. Itt az ismeretterjesztésnek óriási szerepe van: hogy mit hova, és hogyan dobjunk. Például a kidobásra ítélt gyógyszert vigyük vissza a patikába, a műanyag flakonokat préseljük össze, stb.

Csak nyáron takarékos a nő

Talán a Csinibabával egyből híressé váló gondolatot érdemes lenne megcáfolni a hölgyeknek. Persze az urakra is vonatkozik, hogy a takarékosság fél egészség, főleg energia szempontjából. Ez is csak az elején odafigyelés kérdése, ha nem vagyunk amúgy még hozzászokva. Csak annyit kell tennünk, hogy ha valamit épp nem használunk, akkor ne tartsuk lustaságból vagy nemtörődömségből be- vagy felkapcsolva.

Tévé, villany, számítógép, egyebek, feleslegesen ne használják az áramot, és akkor még a számlánk is kisebb lesz. Ugyanilyen megfontolásból nem árt energiatakarékos égőket vásárolni, és elemek helyett újratölthető aksikat használni. Anyagilag is megéri hosszú távon.

Ej, ráérünk arra még?

Tudom, ma sem kevesen tartják úgy, hogy a klímaváltozás egy természetes folyamat (ami részben igaz is), és hogy teljesen felesleges rendszeresen vészmadárkodni ebben a témában. Én úgy gondolom, hogy az autóba szállva nem azért kötöm be a biztonsági övet, mert azt hiszem, hogy balesetet fogunk szenvedni. A Földre nemcsak akkor kell vigyázni, amikor már mindenki számára kézzelfogható, hogy baj van (ekkora már késő is lesz.) Az ütközés után használt biztonsági öv sem ér semmit.

Zöld szórakoztatás:

Hogy kicsit elvegyük a prédikálós, szájbarágós élét ennek a környezetvédelem témának, összegyűjtöttünk pár, a zöld gondolattal – is – kapcsolatos klipet a nagyvilágból és a magyar mezőnyből egyaránt.

Nem gonosz hetesek (07.07.07.)

Nem mondanám, hogy száz százalékosan lelkes voltam a tavaly nyáron tartott Live Earth monstre koncertsorozat kapcsán. A szándék viszont mindenféleképpen jó, és értékelendő. Ahogy ez a Fame Ketover által készített klip is.


Lélegezz!

Ha az ember életének jelentős részét a francia nyelv elsajátításával (is) tölti, óhatatlan kárpótlásként megnyílik előtte a könnyűzene világának egy európai, profi és emellett hamisítatlan francia szelete. Pont a rengeteg civilt foglalkoztató kérdésekről is daloló galloknál ne lenne erre a témára egy dal, olyan frappáns videóklippel, hogy jobbat keresve sem találnék ebben a témában?! De van náluk, itt meg is nézhető.


Meleg helyzet

Egészen a tragikus kódolási pillanatig gyermekkorom meghatározó tévés élménye a Music Televison volt. Akkor nemcsak a klipek szögeztek a képernyőre, az itthon megszokottól teljesen elütő vizuális megoldások, és a különböző témákhoz való bátor hozzáállás ugyanannyit nyomott a latban a zenetévé mellett. Ebből ők igyekeznek azóta sem alábbadni. Így az sem meglepő, hogy a globális felmelegedésről is van audiovizuális véleményük. Nézzék, és hallgassák!


A mindent vivő sláger

Magyarországon sem számít már kuriózumnak, hogy egy-egy nevesebb előadó felemeli a szavát a környezet védelmében. Sub Bass Monster egy egész számot, és ehhez tartozó videóklipet is szentelt a témának. A dal nemcsak az én tetszésemet nyerte el, erről tanúskodik az tény, hogy szerepelt Jancsó Miklós az Utolsó vacsora az Arabs szürkénél című filmjében is. Vájt fülűeknek még annyit, hogy érdemes megkeresni a szám Anima Sound System által kezelésbe vett verzióját is. Az eredeti pedig itt található.


Olajkutakat és szabad légutat

Bár a Kaukázus zenekar a Teszkóval és Szalai Évával robbant be sokak tudatába mi nem ezért szeretjük őket, és most itt pláne nem ezekért zárják ők a cikket. Megkapó és/vagy elgondolkodtató szövegek, és erősen környezettudatos attitűd jellemzi az együttest, aki nem hiszi, utána hallgathat: a „10.000 mérföld - Tudatos ember” és a „Jó, a Rossz, és a kreatív”, vagy a „Gyűrűzött madár” dalok szép példák erre. Ráadásul mindez kattintásokkal elérhető, ugyanis a Kaukázus össze dala letölthető a zenekar oldaláról. Mi most a Tartós Békével búcsúzunk a környezetvédelmi világnap alkalmából. Hiszen egy a jelszó…