Légzési elégtelenség?

A légzési elégtelenségnek vannak súlyosabb és egyszerûbb formái, egy azonban biztos: az állapot mindenképpen kivizsgálást igényel.

A magzat az anyaméhben teljes komfortban, melegben, biztonságosan ellátva "él, mint hal a vízben", mondhatnánk. A születést követõen jobb esetben a szülõcsatomén keresztül, máskor császármetszés segítségével hirtelen a zord külvilágban találja magát, ami önmagában is igen nagy stressz. Megszûnik a "mentõöv", a köldökzsinór szerepe, és meg kell tanulnia szükségleteit a külvilágból kielégíteni. Levegõt kell venni, szájon keresztül étkezni, elkezdõdhet a székletürítés, megváltozik a hõtermelés, a keringési viszonyok és még egy sor körülmény.

A 34. terhességi hetet megelõzõ szüléseknél, de néha ezt követõen is, a magzat tüdeje még nem érett, nem tartalmaz megfelelõ mennyiségû felületaktív anyagot. Egyszerûen fogalmazva ez azt jelenti, hogy az elsõ légvételt követõen az ilyen gyermekek tüdeje részben vagy teljesen összeesik, nem képes a kellõ légzõfelület kialakítására és a levegõ oxigénjének optimális felhasználására. Ezen lélegeztetéssel, illetve felületaktív anyagnak a légutakba juttatásával az esetek nagy részében segíteni lehet. Végleges megoldása speciális koraszülött centrumokban történik.

A magzatvizet méhen belül is benyelheti a gyermek. És amennyiben ez a terhesség végére fertõzõvé válik, akut anyai betegség miatt, illetve az elhúzódó vagy magzati problémák miatt zöldessé, meconiumossá válik, és bekerül a gyermek légútjaiba, különbözõ fokú légzési elégtelenségeket okozhat. Ezek közül legsúlyosabb az egész szervezetet érintõ fertõzéses folyamat, a szepszis, de lehet a következmény "egyszerû tüdõgyulladás" is, ami nem mindig zajlik egyszerûen.

A születést követõ kóros légzésformák, nyögdécselõ és szapora légzések hátterét kutatni kell. A gyermekorvos nem szadista hajlamát éli ki, amikor laborvizsgálatokat és vérvételt kér, röntgenre vagy ultrahangra küldi a gyermeket, hanem segíteni akar.

lgazolt fertõzéses esetekben antibiotikus kúrát kell alkalmazni, melyek hosszúsága eltérõ, és természetesen nem veszi figyelembe az ötödik napos hazaadás idejét, csakis a gyermek gyógyulását.

A külvilági élethez való alkalmazkodás nehézségei legtöbbször spontán megoldódnak, ami persze nem azt jelenti, hogy amíg a kóros légzési tünetek fennállnak, ne történne semmi. Mi, gyermekgyógyászok is azt szeretnénk, ha az újszülött minden percét édesanyja mellett tölthetné, de amíg kóros dolgokat észlelünk, a gyermeket ki kell emelnünk ebbõl a meghitt kapcsolatból.