Ügyész: jelenleg milyen közjogi, illetve párttisztséget tölt be
Tanú: Az MSZP elnöke vagyok és miniszterelnök.
Ügyész: Mettől meddig volt a GYISM minisztere, kérem, nyilatkozzon arra, hogy mi indokolta azt, hogy a kormányzati cikluson belül a miniszter személyében változás történt. (Jánosi György, Gyurcsány Ferenc, Göncz Kinga)
Tanú: 2003. májusáig 2004. szeptemberéig voltam miniszter. Azt soha nem tudtam meg igazából, hogy Medgyessy Péter miért mentette fel Jánosi Györgyöt a közjogi pozíciójából. Tekintettel arra, hogy 2004. szeptemberét követően én lettem Magyarország miniszterelnöke, így a miniszteri posztot nem tölthettem be. Megjegyzem, hogy maga a minisztérium is megszűnt, feladatkörét más minisztériumok vették át.
Ügyész: kérem, ismertesse, hogy minisztersége alatt a minisztérium milyen módon nyújtott támogatást társadalmi szervezeteknek?
Tanú: a minisztérium a fejezeti kezelésű előirányzataiból alapvetően pályázatok útján, kisebb részben egyedi döntések alapján támogatott programokat és szervezeteket. Nagyjából ez a struktúra érvényes a sport finanszírozásában is, azaz egyedi támogatások és pályázatok. A GYIA tanácsról külön törvény rendelkezik, költségvetését az országgyűlés önállóan határozta meg. A GYIA tanácsban ráadásul tőlünk független civil szervezetek vannak.
Ügyész: Kérem, részletesen ismertesse, hogy a pályáztatás esetén milyen konkrét feladatok hárultak a minisztériumra, ezen túlmenően kérem ismertesse a beérkező pályázatok elbírálásának menetét, a döntéshozatali mechanizmust és szinteket. Ki volt jogosult a pályázatok esetében az érdemi döntés meghozatalára. A beszámoló formai és tartalmi ellenőrzése, a pályázatok lezárására hogyan történt?
Tanú: A kiírásról, tehát a célról, a feltételekről, a lehetséges pályázók köréről a minisztérium döntött, a döntés minden esetben a miniszteré volt. A döntést hosszú és mély viták előzték meg. Ebben részt vettek a kormánypárti politikusok, többek között Zuschlag János is. Ez egy normál folyamat, egyeztetések vannak hétről hétre. A minisztérium határozta meg a célt, a konkrét pályázatra fordítható keretösszeget, ezen túlmenően az elnyerhető támogatás maximumát, illetve azt, hogy egyáltalán kik indulhatnak a pályázatokon.
A pályázat közzétételét, a pályázati tanácsadást, a pályázatok érkeztetését, befogadását, a szakértőknek való eljuttatását, tehát a döntés-előkészítést teljes egészében a minisztérium háttérintézményeként működő Mobilitas intézte. Tudomásom szerint a gyermek és ifjúsági helyettes államtitkárság feladata volt szakértők kijelölése a konkrét pályázatok elbírálására. A szakértők különböző szempontok alapján értékelték a pályázatokat, majd listát állítottak össze. A gyermek és ifjúsági helyettes államtitkár volt jogosult arra, hogy a szakértői véleménnyel ellátott pályázatok közül támogatásra érdemesnek minősítsen egyeseket. A szakértői vélemények lényegében iránymutatásul szolgáltak, nem bírtak kötelező erővel, ami annyit jelent, hogy a helyettes államtitkár adott esetben eltérhetett döntési javaslatában a szakértői javaslattól. A helyettes államtitkár által ily módon összeállított lista került aztán tovább a közigazgatási államtitkárságra. Hogy melyek lehettek ezek a szempontok, arra nem tudok nyilatkozni, tekintettel arra, hogy ebből a kérdésből az adott időszakban nem fakadtak olyan viták, amelyek az emlékezetemben megmaradtak volna. A helyettes államtitkár döntésében szubjektív elemek is belevihetők voltak, ami teljesen természetes volt. Korábbi konkrét tapasztalaton, élményen alapuló vélemény lehetett ez, amely például egyes szervezetekhez, az általuk megtartott rendezvényekhez kapcsolódott.
Benedek András volt az alattam dolgozó közigazgatási államtitkár, aki kiváló szakember, tisztességes ember, viszonylag kevés ifjúsági tapasztalattal bírt. A felterjesztést feltételezem, hogy leginkább jogszerűségi, alaki szempontból vizsgálta csak, megbízott az előterjesztőben. Nem emlékszem arra, hogy beleavatkozott volna az előterjesztésekbe.
A közigazgatási államtitkár aláírásával a pályázatokat tartalmazó lista továbbításra került a miniszterhez, konkrétan hozzám. Az irat ekkor már tartalmazta a Mobilitas részéről eljáró személy aláírását, a helyettes államtitkár és a közigazgatási államtitkár aláírását. Miniszterként én csak jóváhagytam az elém terjesztett listát, formálisan aláírtam azt. A döntéshozatali mechanizmus tehát az általam elmondottak szerint alakult. Elvileg természetesen igaz, hogy abban mindenkinek volt az érvényes pályázati szabályzatban írt módon valamilyen szerepe és joga.
A minisztériumi döntés után megkötik a szerződést, értesítik a pályázót. A pályázati beszámolók formai és szakmai ellenőrzése a Mobilitasra mint pályázatkezelő szervre hárult. A Mobilitas feladata volt a pályázatok lezárása, nyilván akkor, ha a pályázó eleget tett valamennyi feltételnek.
Arra konkrétan nem tudok választ adni, hogy az ún. problémás pályázati elszámolásokkal ténylegesen mi történt, vélelmezem, hogy a Mobilitas feladata volt ez, a pályázati szabályzat ezt mindenképpen részletesen tartalmazta.
Ügyész: kérem, hogy az egyedi támogatási kérelmek esetén szintén ismertesse a döntési mechanizmust. Ki volt jogosult ebben az esetben az érdemi döntés meghozatalára?
Tanú: tudomásom szerint az összeghatár határozta azt meg, hogy az egyedi támogatási kérelmek kapcsán az érdemi döntést ki volt jogosult meghozni, azaz a helyettes államtitkár, a közigazgatási államtitkár, vagy a miniszter. Arra nem tudok választ adni, hogy ezen támogatási forma esetében a Mobilitasnak volt-e bármilyen szerepe, vagy az adminisztrációt a minisztérium végezte.
